Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Reflexológia

2008.08.26

Mi a reflexzóna?

Az egész testünk holografikus képe tükröződik kisebb testrészeken, úgynevezett mikrorendszereken, kisebb területeken, ahol az egész rendszer működésében beállt változások, egészségügyi problémák, energetikai egyensúlyvesztési állapotok letükröződnek, jeleznek, általában még azelőtt, hogy azok komoly testi-lelki elváltozásokat okoznának. Ezeken a kisebb testfelületeken az egyensúlyvesztés jelei leolvashatók, diagnosztizálásra felhasználhatók, sőt, a zónákon végzett manipulációkkal — masszázzsal, speciális kezeléssel, energiapótlással — az egyensúlyi állapot helyreállítható, így az egészség megőrizhető, illetve visszaszerezhető. Azt a területet, amelyen ez az oda-vissza tükröződési folyamat végbemegy, nevezzük reflexzónának.

A reflex= tükröződés, visszaverődés, válasz és a zóna= övezet, sáv, területrész.

 

Kép Térjünk vissza egy pillanatra a holografikus megjelenéshez. A hologram speciális kép, amelynek főbb jellegzetessége, hogy a leképzett idom szinte „körbejárható”, térbelinek ható alakzatot mutat a képen.

Másik nagyon fontos jellegzetessége, — témánk szempontjából — hogy a képet szétdarabolva minden egyes kis darabon az eredeti nagy kép teljességében látható. (holografikus, holo= teljes, egész, grafikus=rajzolat.)

A képet még tovább darabolva csak részletgazdagsága szenved csorbát.

 

Ilyen reflexzónák, amelyek a szervezetünkről teljes, kicsinyített képet mutatnak, testszerte találhatóak. Legismertebbek a talp, a tenyér, a fül, a szivárványhártya (írisz), az orr, az ajak, a nyelv, a fogazat, szájüreg zónái. (És amiről még nem tudunk!)

 

Ha belemélyedünk vizsgálatukba, fontos azonosságot fedezhetünk fel bennük. Nevezetesen mindegyik képen embrionális alakzatban látható a testünk.

Ez felveti — a tudomány fejlődése megerősítheti — azt az elképzelést, hogy a reflexzónák még embrionális korban, az őssejtek differenciálódása előtt keletkeztek, amikor még minden egyes sejt az összes információt magában hordozta.

 

A reflexzónák és az őssejtek.

 

Hasonlóan a megtermékenyített petesejt osztódásakor tapasztaltakhoz, az osztódásokkor azonos sejtek keletkeznek. A szedercsíra állapotot elérve megkezdődik a differenciálódás. Addig bármelyik sejtből bármi lehet még, sőt ha ekkor „elveszünk belőle” néhányat, az embrió egészségesen fejlődik tovább. (Ez a klónozás egyik lényege is, valamint az ikerterhességek egyik magyarázata. Az egyik sejtosztódási fázisban elkülönül egy vagy több sejt, és önálló egységként, egypetéjű ikerként fejlődik tovább.)

 

Nézzünk egy lehetséges elméletet:

A differenciálódás kezdetén a Nagy Szervező rámutat az egyik sejtre, hogy „belőled lesz a kéz”, belőled a láb, a szem, stb. Az egyes sejtek az összes információval a tarisznyájukban elindulnak feladatukat teljesíteni, és akkortól specializálódnak, egyes információkat „elfelejtenek”, másokat részletesen kidolgoznak. Minél speciálisabb egy sejt, annál kevésbé részletes benne a test leképzése. (pl. ilyen kevésbé részletes térképet tartalmaz a nyelv, az ajak, az orr)

 

További érdekességet fedeztem fel. Szinte mindegyik reflexzóna központi, kiinduló területe a Napfonatnak felel meg. Van-e összefüggés Grandpierre Attila kutatásának eredményével, mi szerint a Napból érkező sugárzás információhordozó elektromágneses rezgés, a közös Életerő hordozója? A Nap lenne a Nagy Szervező? Ez magyarázná az ősi hitet, mely szerint a Napistent tartotta teremtőjének minden ősi kultúra embere.

 

1974-től Fitz-Albert Popp bebizonyította, hogy létezik egy gyenge biofoton sugárzás, amely a DNS-ből ered, a lézerfényhez hasonlóan együttrezgő fényhullámokból áll.

Ez a fény adhatja azt a finom életenergiát, az életerőt, azt a szervező energiamezőt, amely a szervezetet egységessé teszi és egységként fenntartja.

Az egyes reflexzóna térképeket tanulmányozva — a leképzés részletességét figyelve — még az őssejtekből kialakult zónák egymásutánisága is valószínűsíthető.

Nekem úgy tűnik, hogy elsőként az írisz, majd a fül, talp, tenyér alakulhatott ki.

Egykor világszerte elterjedt volt az a hiedelem, hogy a szemgolyó közepében egy apró emberke lakik. Erre az elképzelésre utal egyébként a latin eredetű pupilla szó is, amely kislányt, babát jelent. (ezt ma már nem a szivárványhártyára, hanem csak a közepén található nyílásra értik.) A németek Der Mannlein-nek „emberkének” hívják, az arabok inszán al-ain-nak „a szem kis emberének”, a héberek bajt ajin-nak, „a szem lányának”, a spanyolok pedig el nina del ojó-nak, „a szem kislányának”. (Forrás:Yliaster Daleth: Magicon, A mágikus szem)

Vajon ez a hiedelem az ősi tudást mentette át az utókorra, vagy csupán a másik ember szemébe nézve magunk kicsinyített mását látva alakult ki?

 

 

 

Kép Ilyen mikrorendszer nagyon sok található testünkön. Leg­ismertebb a talp, – pontosab­ban a láb – a tenyér, – kéz – a fül, az irisz, a nyelv, az ajak, a fog, a szájüreg, a skalp, stb.

 

Ne higgyük, hogy ez a modern kor felfedezése. Legfeljebb újra-felfedezésről beszélhetünk. Nagyon sok emlék őrzi ennek az ősi tudásnak az emlékét.

 

Egyiptomban talp-reflexzóna masszázst ábrázoló domborműveket találtak. Ugyancsak Egyiptomból származik – egy különleges „fényképszerűség” amelyről nemrég jöttek rá, hogy egy szem íriszét ábrázolja.

Előkerültek indiai, tibeti, maya ábrázolások, és a legjobban megőrződött kínai akupunktúra rendszer is.

 

Az itt látható talpkép „Buddha lábnyomának ábrázolása a szerencse-jelekkel”. Általában ábrázolása magát Buddhát helyettesíti, neki feleltetik meg. Valóban egész testünk, sőt, lelkünk állapota is kiolvasható a reflexzónákból, „helyettesíthető” önmagunkkal.

 

A modern tudomány azóta foglalkozik a reflexterápiával  behatóbban, amióta az agyat „térképezi”. Az agy „térképén” egyes testrészek kitüntetett nagyságú területtel képviseltetik magukat. Érdekes módon ezek megfelelnek a reflexzóna-terápiából ismert területeknek.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.