Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


AZ ŐSI KÍNA ORVOLÁSI GYAKORLATA

2008.10.26

Kína

A kínai hagyományos orvoslás története az időszámítás előtti évezredekre vezethető vissza. Valószínűnek látszik, hogy itt is összefonódott a varázslás az orvoslással. Erre utalnak a legrégibb, ie. 13.-14. századból származó úgynevezett jóslócsontok, melyeken a véseteken betegségek neveit fedezték fel. Ebben az időben a gyógyászat még a népi tapasztalatok gyűjteménye. Az első orvosok afféle sámánorvosok lehettek. Az első orvosi "szakmunka" a "Sárga Császár belgyógyászati könyve" elnevezésű gyűjtemény. Van benne szó az ember és a természet viszonyáról, az elemekről, a betegségekről, azok keletkezéséről, gyógyításáról. Szóba kerül a jin-jang gyógyászati felhasználása, a tűszúrásos és égetéses gyógymód, a masszázs, és a légzőgyakorlatok alkalmazása. Kiderül belőle, hogy már ekkor ismerték a vérkeringést! (Európában csak másfél évezreddel később írta le Harvey) Ásatások tanúsítják, hogy ismerték a koponyalékelést.
Egy másik írásos mű az i.u. 2.-3. évszázadból ezeken kívül említi a gyógytornát, a gyógyszerek közül a lázcsillapítókat, vizelethajtók, hánytatók, nyugtatók, izgatók és fájdalomcsillapítók alkalmazását. Főleg a külső betegségekkel és tünetekkel foglalkozik. Ismerték az érzéstelenítést, az erről szóló könyv azonban elveszett. Fennmaradt a test edzésére szolgáló mozgásgyakorlatok sora, amelyek a tigris, a szarvas, a medve, a majom és a madarak mozdulatait utánozták. (ma a Qi Gong gyakorlataiként ismerjük) A 3. századból maradt ránk a "Pulzusok Könyve", a pulzusvizsgálattal foglalkozó tanítások alapműve.
Az uralkodó filozófiai-vallási irányzat a taoizmus, Lao-ce (Öreg Mester) filozófiai költeményeiből ismerhetjük a tao (az út) fogalmát, később megjelent a buddhizmus is. Az időszámítás előtti időben Kína különböző részein (Kína Európányi területű) más-más gyógymódot részesítettek előnyben. Keleti részén akupunktúra kőtűvel, nyugati részen gyógynövényekkel, északon égetéses gyógymóddal, délen akupunktúra fémtűvel, középső részén masszírozással kezeltek leginkább.
A 7. században elsőként orvosképző iskolát nyitnak. Feljegyzések szerint háromszázan tanultak ebben az orvosi iskolában, kiváló mesterek adták elő az általános gyógyászatot, a tűszúrásos kezelést, a gyógymasszázst és a varázsigéket.
Az 1100-as években felülvizsgálták az ősi iratokat. A több, mint 7000 receptet egyszerűsítették 370-re. Az 1500-as években megszületik a világhírű "Gyógyszereskönyv". A 16. században már ismerik a "himlőoltást", rájönnek, hogy a megszárított hólyagok por alakban való beszívása az orrba fontos immunanyag. (Európában csak 1717-ben, Jenner.) A régi kínaiak szemléletében az emberi szervezet a világegyetem kicsinyített másaként él. (mikrokozmosz. kis világ) E szemléletmód szerint az emberi szervezetben lejátszódó folyamatok - a betegségek is - össze vannak kapcsolva a világot alkotó elemek, erők, folyamatok változásaival. Az ősi kínai orvosi tanítás szerint az emberi szervezetben, a környező természetben, állandó harc folyik az ellentétes és egységes erők között. Az erők egyensúlya az egészséges, valamelyik túlsúlyba jutása a beteg állapot. A kozmosz működési alapelve a jin- jang, az egyetemes energia egyensúlya, az ég és a föld törvénye, mindenek kormányzója, a változások szülője, a születés és halál alapja. Az 'Írások könyvé"-ben található egyik fejezet a világegyetem és az ember harmóniáját az öt elem működésére vezeti vissza. Az öt elem (fa, tűz, föld, fém, víz) egymást segíti, illetve rontja. Minden besorolható az öt elem tanába, és az összefüggések (egymás segítése illetve károsítása) mindenre vonatkoztathatók. Minden elemhez tartozik jin és jang szerv, testrész, életszakasz, évszak, íz, működési feladat, időjárás, stb. (Ezek összefüggéseit az akupresszúra tanfolyamokon ismerhetjük meg.)

 

A betegségek okai.
A kínaiak szerint a betegségeknek különböző oka lehet.
1. A "hat rossz", azaz időjárási, klimatikus energia, mint a szél, a hideg, a forróság, a nedvesség, a szárazság, és a tűz. Ezek főként akkor károsítanak, ha nem az évszaknak megfelelően jelentkeznek, pl. nyáron hideg van, vagy az évszaknak megfelelően jelentkeznek ugyan, de túl nagy bőségben vannak jelen. pl. nyáron a kánikula.
2. a "hét érzelem" az öröm, a harag, az aggódás, a szomorúság, a félelem, az ijedtség, az egy gondolaton rágódás mind-mind valamelyik szervünket károsítja, illetve valamely szerv energiáinak károsodása miatt a fenti érzelmek valamelyike aránytalan túlsúlyba kerül a betegnél. Pl. májbetegek általában haragosak, könnyen dühödnek meg, illetve a dühös, haragos ember előbb-utóbb májbeteg lesz.
3. Az étkezési problémák, az túl sok evés, az ízek egyensúlyának eltolódása, az élelem nem helyes megválasztása, valamint az állott, romlott ételek.
4. A rendszertelen, vagy túlzásba vitt nemi élet: a kínaiak szerint elsősorban a vese energiáit károsítja.
5. sérülések, balesetek

A kínai diagnózis felállításánál el kell dönteni, hogy a betegség külső, vagy belső eredetű-e, jin vagy jang jellegű-e, hideg, vagy meleg jellegű, a betegség fokozott, vagy csökkent működés következménye. Ehhez felhasználták pl. a pulzusdiagnosztikát, a nyelv vizsgálatát (lepedék, szín, mozgása, stb.), megnézik az arc- és bőrszínt, és kikérdezik a beteget. A gyógymód a vizsgálat eredményétől függ. A kisebb gyógykezelés a beteg izzasztását, hánytatását, hashajtók, vizelethajtók stb. adását jelenti. Hideg betegségnél meleg jellegű a kezelés, illetve az orvosság. és fordítva. Pl. (A hideg-szél által megtámadott beteget forró fürdővel, melegítő hatású teával kezelik.) A nagyobb gyógymód a tűszúrásos (akupunktúra), a melegítéses (moxa), a légzéses (Qi Gong) gyógymódot, gyógymasszázst, gyógytornát, köpölyözést jelenti. A tűszúrásos gyógymód
Alapja a szervezet energetikai rendszere. A különböző energiák csatornákon, meridiánokon közlekednek, behálózzák az egész szervezetet. Ha az áramlás valahol zavart szenved, akkor az akadály előtt energiahiány, mögötte pedig energiatorlódás következik be. A kiegyenlítés egyik módszere az akupunktúra. Ilyenkor az energiaáramlás kitüntetett helyein, az akupunktúrás pontokon kezelünk. Vagy tűszúrással (akupunktúra), vagy mechanikai nyomással (akupresszúra), a pont melegítésével (moxa), újabban lézerfénnyel is, valamilyen energiát közlünk a szervezet energetikai rendszerével, melynek következménye az egyensúly helyreállása.
A légzéses gyógymód a ki- és belégzés gyakorlását, az egész idegrendszer és tudat közös igénybevételét fejezik ki. Ezzel a módszerrel az energia helyes keringését lehet fenntartani a szervezetben. Alapja az ellazítás és elcsendesítés. Utána a figyelem és a légzés egyesítése és a gyakorlás következik. Az ellazulás után belső és külső gyakorlatok következhetnek. (Pl. a fogcsattogtatás-külső gyakorlat, melytől megszűnhet a fejfájás, a szédülés, fülzúgás, és meggátolhatja a hallás romlását is.) A gyógymasszázs. Tantárgykén tanították. Úgy tartották, hogy a gyógyuláshoz nem kell gyógyszer, vagy egyéb eszköz, csak a masszőr keze. Gyorsítja a vérkeringést, kiegyenlíti a jin-jang ellentétpárt, erősít, vagy csillapít. Erősítheti a csökkent izomműködést, illetve a görcsös izmokat ellazíthatja. Gyógytorna. Ide számították az "öklözés művészetét", a taj csi-t,, mindenek felett állót jelent. Az "abszolút öklözés" elnevezés úgy értelmezhető, hogy az elme egyensúlyán kívül a külső és belső szerveknek, a végtagoknak, azok külső és belső oldalainak is állandóan egyensúlyban kell lenniük. Ennek elérésére lassú, szabályos, egyöntetű, természetes, erőltetésmentes és normális légzésmóddal párosult mozdulatok szükségesek.
Egyéb gyógymódok közé számít a köpölyözés. Mechanikus bőrizgatás, vákuum létrehozásával energiaakadályok oldására. Ismerték a színterápiát, legalábbis erre utal, hogy a himlős betegek arcát vörös kendővel fedték be, a napfényből így vörös szín-kezelést kapott a beteg, így nem maradt ragyás az arca. A vízgyógyászatot is ismerték. A megmerülés, a vizes pakolás, az ivókúra, a hőforrásos fürdő használatos volt. A "ráolvasás" külön gyógyászati ágként szerepelt. egyszótagos "betegséghajtó" szavakkal (mantrák) a szellemi nagyságokhoz könyörögtek gyógyulásért.

 

Az ősi Kína gyógyszerei

A II. - III. században már jól ismertek lázcsillapító, vizelethajtó, hánytató, nyugtató, izgató és fájdalomcsillapító szereket. A legrégibb orvosságos könyv 365 fajta gyógyszer elnevezését és leírását gyűjtötte össze.
A gyógyszerek három nagy csoportba oszthatók: Növényi, állati és ásványi gyógyszerek.
A növényi gyógyszerek gyógynövényből készültek, nyersen, vagy kivonat formájában. A feldolgozás módja is az öt elem tana szerinti. Tüzes készítés: szárítás, pirítás, pörkölés, fémes készítés: olvasztás, vizes módszer: áztatás, tüzes-vizes módszer a főzés, gőzölés. A gyógyszerek is hideg, illetve meleg jellegűek, valamint az ízük (keserű, sós, édes, csípős, savanyú) alapján a megfelelő szervre hathatnak vele, és a betegség hideg-meleg jellege szerint alkalmazzák.
Néhány gyógynövényük:
Szívre ható: kámfor, lobélia, mezei menta, görvényfű
Vizelethajtó: fokhagyma, üröm, csikófark, kutyatej, eperfa, utifű
Izzasztó: üröm, csikófark, gyermekláncfű
Sebkezelés (külső) aloe, utifű, gardénia
Gilisztahajtó: bételdió, fokhagyma, üröm, dohány
Fertőtlenítő: mustár, fokhagyma, menta
Hályog ellen (külső): ginkgo, gyömbérgyökér és természetesen az "embergyökér", ginszeng, mint általános erősítő csodaszer.
Állati eredetű gyógyszerek
Néhány példa:
orrszarvú szarva porrá törve mérgezések ellenszere, és agyvelőgyulladásra csillapítóként, szarvasagancs-por tüdőbetegségekre, vérszegénységre, reumatikus betegségekre. Antilopszarv, skorpió, kígyómérgek, vidrazsír, méz, méhlepény, köröm, vizelet, ürülék, csigák, kagylók.
Ásványi eredetű gyógyszerek:
Higannyal szifiliszt kezeltek, ként rüh ellen bőrre kenőcs fomájában, arzént ekcémára, tubesrkolózisra, szifiliszre, a kénsavas ciknet hólyagbetegségekre, káliumsalétromot vizelethajtóként, timsót gyulladásokra adták.
A különböző gyógyszereket külsőleg vagy belsőleg alkalmazták. Külső pl. a gőzölés, vagy belégzés, fürösztés, pakolás (pl. a porráőrölt gyógyszert mézes borba keverték, és a beteg testrészre rakták. Orrba helyezés, szájbantartás, dörzsölés, köptetés. A vasalás alkalmával a gyógyszert a testfelületre helyezték, ruhával lefeedték, meleg vasalóval, vagy palackkal melegítették.
Sok recept maradt fenn. Az egyik szerint 309 leprás beteget 9 hónap alatt 99 %-os eredményességgel sikerült meggyógyítani. A receptben harmincnál több gyógynövény van, többek között: Semen chaulmoograe, Rhizoma atraclylis, Radix ledebouriellae, Radix sophorae, Cortex dictami,. Cortex phellodendri....
Az "örökélet füve" a "zsen seng", azaz ginszeng, örökéletet ugyan nem ad, de a központi idegrendszer fontos serkentő szere, kiváló gyógyszer a magas vérnyomás szabályozására és a cukorbetegségekre is.- (foszfort, káliumot, kálciumot, magnéziumot, nátriumot, vasat, aluminiumot, sziliciumot, báriumot, stronciumot, mangánt, titánt, glukozét és illóolajokat tartalmaz.
Mint látható az ősi Kínában is a természet adta anyagok, valamint az eszköztelen módszerek adták a gyógyítás lehetőségét.

Megjelent 1991.ben.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

kaunn@lajt.hu

(Kaunn, 2012.08.25 11:02)

A gyógyítás és a varázslás összefonódásáról (amit a fenti cikk is említ) itt olvashat bővebben:

http://darwinkaprazata.blogspot.hu/2012/08/termeszetgyogyaszat-vagy-termeszet.html

Annasutto@hotmail.com

(Anna, 2010.12.04 22:03)

Hát igen,mindez nagyon jó.Köszönöm.