Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


AZ INDIÁNOK GYÓGYMÓDJAI

2008.10.26

 

Ős-Mexikó, Ős-Peru

Ős-Mexikó és Ős-Peru művészeti emlékein talált motívumoknak az egyiptomiakkal való hasonlósága, az analóg építészeti stílus, a közös piramisépítés, az írás azonos fejlődése valószínűvé teszik, hogy Amerika ősbirodalmainak műveltsége Egyiptoméval közös forrásból táplálkozott. Amerika őskorának orvosi ismeretei mégis inkább a babiloni asztrális orvostudománnyal való rokonságot mutatják.
Amerika ősi népeinél az orvosi ismeretek művelése szoros összefüggésben állt a vallásos kultusszal. Talán még kifejezettebben, mint Egyiptomban, amit a helyi viszonyok magyaráznak. Hosszú száraz évszakokra tartós esőzés, ennek nyomán meg tömérdek megbetegedés jött. Nem csoda, ha legfőbb betegségokozónak a vizet, illetve az eső istenét, Quaxolotl-ot tekintik. Aki az őróla elnevezett hónapban született, el lehetett készülve, hogy vak, béna, kiütéses, vagy rühes lesz. A klímának fontos egészségügyi szerepe időjósokká tette a paporvosokat. A paporvosok templomokban éltek s e templomi iskolákban nevelték utódaikat. Istenük az orvosisten, a Quetzalcoatl, a szélisten. A betegségek istene Xiuhatlatl, a szülésé a Holdisten, kinek fejére csigát rajzolnak, az anya méhéből kibúvó gyermek jelképét. A halál istene Kukulcan, akit madárral és kígyóval ábrázoltak.
Isteneken kívül még gonosz varázslók befolyásolhatták az ember egészségét. Ezek ellen ellenvarázslat segített. Terápiájukat ez a misztikus kóroktan képezte. Sok esetben a ráolvasáshoz, valamint a betegségnek - a mai indián terápiában is alkalmazott - kiszívásához folyamodtak. Gyógyszereiket inkább a külsőleg látható megbetegedésekben használták. Így foghúsgyulladásnál sós paprikát, a foghúzás után sót. Fejfájás ellen a cocoiatic-levél füstjét szagoltatták. Ismerték a gőzfürdőt, és a masszázs hatásait, mely dörzsölés, csipkedés és gyúrás formájában volt divatos.
Szülésnél természetellenesnek tartották az ikerszülést, a magzatokat ilyenkor elpusztították. Következtethetünk arra, hogy operációkat is végeztek. A múzeumokban őrzött antropomorf vázák legtöbbje orrukon, ajkukon vagy lábukon megcsonkítottakat mutat. Bár ez utalhat betegség, büntetés, sebesülés ábrázolására is, de tudunk róla, hogy a sebeket aloé-lében mosott emberi hajjal varrták össze és kaucsukkötéssel fedték. Ez műtétekre utal. A legtöbb nyom a gyógynövények alkalmazásáról maradt fenn. Az "Indák első orvosa" címmel megtisztelt Francisco Hernandez 1570-ben érkezett az Újvilágba. Hatalmas mennyiségű adatot gyűjtött a mexikói gyógynövényekről, az ősi gyógymódokról, az ősi kultúráról. 16 kötetes műve sajnos csaknem teljesen megsemmisült. Néhány gyógynövény a mexikói népi orvoslásból:
A mexikói mocsárciprus. Fanyar, keserű gyantájával sebeket, fekélyeket, mindenféle bőrbetegséget kúráltak, de használták fogfájás és köszvény ellen is. Kége vizelethajtó. Leveleit bőrviszketegség enyhítésére alkalmazzák. Megfázás, mellkasi bántalmak, például bronchitis gyógyítására a feldarabolt mocsárciprus fát egy gödörbe rakva és földdel letakarva meggyújtották. A föld alatt elégő és a földdel elkeveredő gyantás fából egy szurokhoz hasonló anyag keletkezett. Ezt rakták a beteg mellkasra. Az avokádó. Olajban, vitaminokban, tápanyagokban gazdag gyümölcsét főként salátának és köretnek eszik ma is. A termés húsa elfogyasztva afrodiziákum, sérülésekre kenve jó sebforrasztó. Kérgének főzetét régóta belső élősködők kiűzésére alkalmazzák. Elpépesített magvaiból készített kenőcsöt bőrpirosítónak használták. Fogfájás csillapítására egy kis magdarabkát helyeztek a lyukas fogba. A termés finom olajával kiszáradt, kirepedezett bőrt kezeltek. A Bocconia fajokat a legősibb érzéstelenítők közé sorolhatjuk. A terméséből kipréselt olaj szétoszlatja a daganatokat, eltünteti a tályogokat. Csípős és összehúzó anyagokat is tartalmaz. A kéregtől megfosztott hajtásokból a szem gyulladásos, fekélyes betegségét gyógyító szert lehet készíteni. A növény nedve és a gyümölcs is szélhajtó és a megfázásos betegségek gyógyítója. Az összezúzott levelek hegesítik az elhanyagolt sebeket és szétoszlatják a szemölcsöket. A sárga tejnedvét tették a bőr alá az operáció előtt, helyi érzéstelenítés céljából.
A varázsmogyorófélékhez tartozó ámbrafa gumiszerű gyantája volt az első rágógumi, amit leheletillatosítónak és a fogak konzerválása végett rágtak. A folyékony balzsammal vérhast kezeltek, hasmenést csillapítottak és hurutos megbetegedéseket kúráltak. A balzsammal készült ital segíti az emésztést, erősíti a hasat és a daganatokat is szétoszlatja. A mikulásvirág szép mexikói virág, tejnedvét orbánc és mindenféle bőrbetegség gyógyítására használták. Lángvörös murvaleveleinek főzetét szoptatós anyákkal itatták, hogy több tejük legyen. A tejnedvet szőrtelenítésre használták.
Még a gyapot is gyógynövény.Egyes fajok levél- és virágfőzetével torokgyulladást, pirított magjával vérhast kezeltek. Ősi magzatelhajtó. A trópusi dinnyefa, papaya. Sárgadinnyére emlékeztető termése nagy értékű vitaminokat, tápanyagokat tartalmaz. Ételnek, italnak, nyersen és főzve egyaránt fogyasztják. A növény csaknem minden része gyógyhatású. Főként bélférget és rákbetegségek ellen használták. Tejnedvével égési sebeket, középfülgyulladást kezeltek. Manapság a pollenallergia súlyosabb eseteiben orrcseppnek alkalmazzák az idegen fehérjék feloldása céljából.
Ismerték a szágót idegnyugtatóként, egyes fenyők leveléből forrázott teát gyomorpanaszokra, a duglászfenyő fiatal hajtásrügyeit nemi baj ellen, A szarszaparilla örökzöld cserjének a gyökerében lévő hatóanyagok a nemi baj és a köszvény legősibb gyógyszerei. A yukka-fajok magvainak szélhajtó hatását ismerték, A filodendron érett terméseiből préselt nedv az izületi gyulladás szere. A szent tea egy borsfaj. Illatos leveleit főként helyi érzéstelenítésre, fej- és fogfájás csillapítására használták. A fekete fűz kérgéből ősi lázcsillapító és orbánc elleni szer készült. A mexikói dió leveleit felmelegítik, és a reumás testrészekre téve enyhítik a fájdalmat, csökkentik a gyulladást.

Íme néhány ősi idők óta máig fennmaradt gyógyszer. Napjaink emberein is sokat segít. (Tehát elsősorban fitoterápiát, balneoterápiát, masszázst alkalmaztak, valamint a ráolvasások bizonyos pszichoterápiának felelhettek meg. )

 

(alább egy átvett cikket olvashat)

A manapság újra felfedezett fül- és testgyertya is az ősi indiánok öröksége: Kép

Ez az ősi, természetes gyógymód a leírások szerint Dél-Amerikából származik. Indián törzsek fedezték fel először, hogy egy tölcséres eszköz testen történő elégetése megtisztítja a testen belül futó energiapályákat, megszabadítva így a beteget a gyulladásos gócoktól és fájdalmaktól, azaz a blokádoktól, melyek akadályozzák a szabad energiaáramlást. A gyertyákat kezdetben puha törzsű fák vékony háncsából csavarták és nagy levelű növények leveleiből. Később rájöttek, ha méhviaszba mártják, a gyertya égése lassabb,  így növekszik a hatékonysága, és nagyobb mennyiségű salakanyagot képes kioldani a szervezetből.

Ma már a gyertya a jól bevált természetgyógyászati eszközök közé tartozik, világszerte használják kiegészítő terápiaként a különböző egészségügyi problémáknál, vagy akár önálló kezelésként is bizonyos esetekben. Készítéséhez általában tiszta lenvásznat, pamutvásznat, a mártáshoz méhviaszt és parafint használnak, különböző arányban keverve. A gyertya szélesebb végét meggyújtva és a testpontra helyezve a kéményhatás következtében vakuum keletkezik, amit az égés általi hőhatásból keletkezett felhajtóerő hoz létre. A szívóhatás által kihúzott salakanyag megjelenik az elégetett gyertya csonkjának belsejében összegyűlt üledékben.

(Nos, ebben nem vagyok olyan biztos.... Ugyanis önmagában leégetett gyertyánál is találtam "üledéket", ugyanakkor a fülbe helyezett gézlapnak nem a fül, hanem a gyertya felüli oldalán vannak a salakanyagok, ami azt feltételezi, hogy a gyertya égése közben keletkező méhviasz-gyöngyöcskékről van szó, és nem valamiféle salakanyag kiválásról. Ennek ellenére bizonyított a jótékony hatása, csak a magyarázatot nem találom hitelesnek. Te-Ga természetgyógyász)

 

Az aztékok, maják öröksége

Közép- Amerikában a gyógyítók és javasasszonyok jól ismerték az emberi testet, a mágia és a gyógyfüvek hatását. Az aztékok ásványokat és bizonyos állatok húsát is gyógyításra használták. Vizelettel csillapították a lázat, gyakran csapoltak vért. A sebészek szükség esetén koponyát lékeltek, végtagokat amputáltak, császármetszést végeztek, és ismerték a fogorvoslást is. Műtéteikhez pattintott obszidiánból készült kést és szikét használtak. Feltehetően pontos anatómiai ismeretekkel rendelkeztek, melyeket az isteneknek bemutatott emberáldozatok során szerezhettek. Szobraikon és domborműveiken is megjelenítették gyógyító tudományukat. Az aztékok mindennapos családi szokása volt a gőzfürdőzés, mely a test mellett a lélek megtisztulását is szolgálta.

18 maja törzs papkirályai uralkodók és indián sámánok voltak egyben, akik több napos böjt után, önkívületi állapotban gyógyító- és áldozati szertartást mutattak be az isteneknek.

   

Ismerték a módosult tudatállapotot előidéző növényeket, melyeket önmaguknál transzállapot előidézésére, emberáldozataiknál pedig elkábításra használtak.

Az „istenek növényeit” pedig azért fogyasztották, hogy hallucinogén állapotban kapcsolatba kerüljenek a túlvilággal, hogy látomásaik legyenek és meglássák a jövőt. A légyölő galócát a guatemalai maják még ma is a megvilágosodás eszközeként használják.

mexikói népi orvoslás a világon egyedülálló. Közel 20 000 növényfajt használtak gyógy-, illetve haszonnövényként – sokuk hatásmechanizmusa még napjainkban is feltáratlan. A mexikói őslakosság a napot rendszerint papaya gyümölcs fogyasztásával kezdi, magját bélféreg ellen fogyasztja, de a növény többi részét is gyógyításra használja. Az indiánok a különféle betegségek hatékony gyógyításán túl a mérgező növények hatását is ismerték és használták, például mérgezett nyilaikon ellenségeikkel szemben és vadászatokon. Mexikóban a 12 méterre is megnövő óriás kaktusz fiatal hajtásainak levéből az indiánok narkotizáló italt készítenek. Az indián papok a nyílfű nevű kúszónövény magjától transzállapotba kerülve lépnek kapcsolatba halottaik lelkével.

mexikói fikuszfajok levegőn gumivá szilárduló tejnedvét az őslakos indiánok a törött csontok rögzítésére használták, de jó még szemölcsök, sebek, tályogok kezelésre is. A bűzcserje erős fokhagyma illatú növény. Levelét lázcsillapításra, magzatelhajtásra, valamint fejfájás és skorpiócsípés ellen használták. A mexikói liliomfa, az azték nemesség díszfája volt. Illatos virága a beteg szív egyik legfontosabb gyógyszere volt, de bénulást is gyógyítottak vele. Az ámbrafa illatos gyantáját füstölőként használták, de ebből készült az első rágógumi is a lehelet illatosítására és a fogak konzerválása. A Bocconia arborea a mákfélékhez tartozó növény. Sárga tejnedvét operáció előtt a bőr alá juttatták, mint helyi érzéstelenítőt. Az újvilági festőcserje a legősibb indián festékanyag és gyógynövény. Magjainak főzetét az aztékok húgyúti megbetegedések, epilepszia, kígyómarás, fekélyek és sebek kezelésére használták. Az álomhozó almafa gyümölcse közkedvelt Mexikóban. Kérgét – az indiánoktól eltanulva – a mexikói orvosok is sokáig alkalmazták nyugtatóként, altatóként. A szoptató nők a zúzott levelek nedvével kenték be mellbimbójukat, így óvták meg gyermeküket a hasmenéstől.

Sokféle elképzelést ismerünk a misztikus „kristály koponyákról”, melyek mérete az ököl nagyságútól egészen az 5,3 kg-os súlyúig terjed. Mindegyik egyetlen hegyikristályból került kifaragásra, ami még a mai technikai színvonalon is szinte kivitelezhetetlen. Talán a legelfogadhatóbb Chris Morton és Ceri Thomas „Az istenek könnye” című könyvében leírt teória: a kristálykoponya a béke korszakát hozza el a Földre, ha egyesítik 12 másik társával. Ezen elgondolás jegyében a világon eddig megtalált 12 kristálykoponyát a hopi indiánoknak adták át megőrzésre. Bízzunk benne, hogy a 13. koponya megtalálása végül elhozza majd a békét Földünkre!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.