Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A MITIKUS OROSZLÁN - A NAPSZIMBÓLUM

2008.10.01

OROSZLÁN
A négylábúak közül kétségkívül az oroszlán játssza a legfőbb szerepet számos afrikai és eurázsiai nép vallásában, mitológiájában, szakrális művészetében, irodalmában és folklórjában.
Az oroszlán, mint szimbólum mindenekelőtt a Napot, a látható és a spirituális fényt, a külső és belső ragyogást, az égi és a földi tüzet, a dicsőséget, a pompát, a hatalmat, az uralmat, a királyságot, a nyugalmat, a szilárdságot, az állhatatosságot, az igazságosságot, a becsületességet, a nagylelkűséget, az eszességet, az éberséget, a fennköltséget, a gazdagságot jelképezi. Negatív esetben viszont a zsarnokságot, a kegyetlenséget, erőszakot, fenyegetést, indulatosságot, csillapíthatatlan mohóságot.
Az ókori egyiptomiak úgy gondolták, hogy az oroszlán irányítja a Nílus évenkénti kiáradását. Az égi objektumok közül a Szíriuszt és az Oroszlán csillagképet tisztelték, mert a Nílus akkor árad, amikor a Nap először közeledik az Oroszlánhoz.

Oroszlánfejjel szerepel az ábrázolásokon Tefnut, a harmat és az eső istennője. Szekmet, a háború és a perzselő sivatagi nap oroszlán-istennője az egyiptomi mitológiában nagyhatalmú, félelmetes, akinek varázsereje még a halha-tatlanokat is rettegéssel tölti el. Ő küldi az emberekre a betegségeket, az éhínséget és a pusztító járványokat. Mivel őt tartották a betegségek úrnőjének, a gyógyulást is tőle remélték. Az orvosok hozzá imádkoztak és az ő papjainak tartották magukat. Amikor a mitikus ősidőkben az emberek fellázadtak Ré Napisten ellen, Ré Szekmetet bízta meg a bűnösök elpusztításával és a rend helyreállításával. A nőstény oroszlán képében megjelenő istennő szörnyű vérengzést vitt végbe az emberek között. Nyilván ez a mítosz is közrejátszott abban, hogy őt tekintették a fáraók legfőbb támogatójának és védelmezőjének. II. Ramszesz szelídített oroszlánja, amelyet mindenüvé magával vitt, az oroszlánistennő állandó jelenlétét is reprezentálta.
Óegyiptomi templomokat és palotákat őrző kőoroszlánok elsősorban az istenek mindenre kiterjedő figyelmét, kijátszhatatlan éberségét, felülmúlhatatlan erejét jelképezték.
Heliopolis lakói élő oroszlánokat tartottak házuk előcsarnokában és a Napisten templomának udvarában, mert ezeket az állatokat isteni erők részeseinek tekintették.
Az egyiptomiak elsősorban Vulcanus szent állatának tar-tották az oroszlánt. Elképzelésük szerint oroszlán őrzi annak az alagútnak a bejáratát is, amelyen a Nap éjszaka nyugatról keletre hajózik.
A görög Hekaté – a sötétség és a varázslat istennője - egyszerre volt a növekvő hold szűz istennője, a telihold anyaistennője, és a fogyó hold alvilági banyaistennője. Három alakban ábrázolták. Oroszlán, mint a harcias szűz, a növekvő hold jelképe, kutya, ki vonítva tiszteli a telihol-dat, és a kanca az alvilági istennők kedvelt alakja. A gö-rög mitológiában a Nagy Istenanya, Zeusz anyja, Kübelé a természet- és termékenység-istennő. Arany kocsiját hajtva, párducoktól és oroszlánoktól körülvéve ábrázolták.
Az akkád Istárt az „istenek úrnője”, és „bősz oroszlán” jelzőkkel illették. Az asszírok elsősorban a háború istennőjeként tisztelték. Hét oroszlántól vont harci kocsiján ábrázolták.
A hurrita mitológiában Sauska, a termékenység, a szerelem és a harc istennője. Tőle függ a családok boldogsága és jóléte. Szent állata az oroszlán.
Kínában az épületek bejáratát őrző kőoroszlán-párok nép-szerűsége a sárkányokéval vetekszik.
A buddhizmusban az oroszlán a Dharma, az egyetemes törvény védelmezőjeként jelenik meg.
Az indiai világtáj-szimbolikában az oroszlán Agni-tűzisten egyik szent állata, az északi iránynak felel meg.
Az oroszlán neve Afrika számos vidékén tabunak számít, ami azt jelenti, hogy kimondása veszélyezteti kimondóját. Eredeti neve helyett az Úr, a Testvér, a Fivér, stb. elnevezéssel illetik.
Ennek oka mindenekelőtt abban keresendő, hogy az oroszlánt az isteni rangra emelt ősapa vagy ősanya, a természetfeletti hatalommal rendelkező totemős megteste-sülésének tartják. A busmanok szerint a varázserővel bíró oroszlán képes bármikor emberi alakot ölteni.
A Jelenések könyvében szereplő „Júda törzséből való oroszlán” magára Krisztusra vonatkozik.
Az Apokalipszis így ír a mennyei trón őrizőiről: „… a trón körül négy élőlény, elől-hátul csupa szem. Az első élőlény oroszlánhoz hasonlított, a második bikához, a harmadik-nak emberhez hasonló arca volt, a negyedik pedig repülő sashoz hasonlított. Mind a négy élőlénynek hat-hat szár-nya volt körös-körül, kívül és belül tele szemekkel”. Itt az oroszlán az északi égtájat szimbolizálja.
Az asszírok a világ négy sarka közül az egyiket Nergál istennek, a szárnyas oroszlánnak nevezték.

Az alkimista szimbolikában egyrészt a sulphur-ősanyag jelképe, másrészt mint „vörös oroszlán” a kész „bölcsek kövéé”. A „zöld oroszlán” a nagy felbontó erővel rendelkező oldószer szimbóluma.
Az oroszlánon lovagló emberalakok az isteni erő szimbólumai.
A magyar koronázási ékszerek közt a Szent Jogar nem más, mint hegyi kristályból faragott királyi bot, a magyar népi vallásosság szentfényt gyűjtő és őrző ’gömbös-botja’, a királyi állat, az oroszlán „ékességével” jelölten. A jogar azért nem aranyból készült, mert a hegyi kristálynak ’csillagoktól kapott’ misztikus ereje van.

Az Oroszlán Nap-tulajdonságokkal bír. Nap-tulajdonságok a derű, öröm, nyíltság, őszinteség, tisztaság, életerő, egészség, boldogság, boldogulás, a siker, szerencse, gazdagság, célok elérése, vágyak teljesülése, álmok megvalósulása, felemelkedés, megtisztulás és a megvilágosodás. A Nap tudatosságot, a józan észt, az értelmet, a racionalitást, a felszínt, a világosságot és a felismerést képviseli.
Az asztrológiában az Oroszlán csillagkép a Nap háza, a legforróbb hónap, legfényesebb csillaga az „Oroszlán szíve”, (Cor Leonis), azaz Regulus, ami kis királyt jelent. Állítólag ez a csillag jelentette Jézus születését. Az asztrológiában az Oroszlán a bátorság fészkének, a szívnek az ura.
Az Oroszlán jegy szülötte erős és kiegyensúlyozott, szeret a középpontban lenni, hajlamos az önzésre. Érzékeny testrésze a szíve, a gerince és nyaktájéka.

Az oroszlán magyar címerállat, szerepel I. Imre és II. Endre királyunk árpádsávos címerében is. A Képes Krónika – Aquilea ostromát ábrázoló miniatúráján Atilla egyik hun vitéze is oroszlános címerpajzsot visel. Oroszlán díszíti Szent István palástját és az uralkodói jogar kristálygömbjét is.
Az esztergomi, III. Béla által épített királyi várkápolna oroszlánja mezopotámiai jellegű – ezért az oroszlános ábrázolási hagyományt őseink keletről hozhatták magukkal. (?)

Az „esztergomi oroszlánnak” is több neve volt egykor. Ő volt a királyi állat, az aranyszőrű fatartó négylábú, a királyi erő, a királyi vér nagy állata, az őrző és vigyázó állat.

A legenda arról beszél, hogy nagyon régen, amikor a jégkorszak megfagyasztott mindeneket, a föld egyes kiválasztott helyei ez alól a megfagyás alól mentesülve voltak. Ilyen kiválasztott hely volt maga a Kárpát-medence is, itt az emberek szerencsésen túlélték azt az időt, amikor a jeges sötétség istene kegyetlenkedett a földön. Talán ezért éltek egykoron itt a Napállatok, az aranyszarvas, a páva, a Naporoszlán - vagy griff, amely sas és oroszlán keveréke.

Kulcsszavak: Nap, spirituális fény, ragyogás, dicsőség, hatalom, királyság, szilárdság, állhatatosság, igazság, fennköltség, éberség, erő, őrző.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.