Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A MITIKUS KÍGYÓ, PILISI FEHÉR KÍGYÓ, KÍGYÓSPIRÁL, UROBOROSZ, UREUSZ

2008.09.12

KÍGYÓ
A kígyó nagyon széles körben elterjedt mitológiai szimbólum. Leggyakrabban az ureusz-kobra, az uroborosz, a szivárványkígyó, tollaskígyó, kígyóspirál formákban találkozhatunk velük.

Az ureusz kígyó, főleg az egyiptomi fajta felül egyforma szalmasárga, alul világos sárga, 2 méteresre is megnő. „Ezeknek az a különös és jellemző sajátságuk van, hogy testük mellső részét fölemelvén, nyakukat korongszerűleg kitágítják, amennyiben első 8 bordájukat oldalt feszítik.” – írja róluk Brehm.
„Miként Egyiptomban az ureuszt, azonképpen Indiában a szemüveges kígyót, más néven kobrát táncoltatja a kígyóbűvölő, mely előbbinek nagyon közeli rokona. Megfogja a nyakán, vízzel lefecskendezi, majd hirtelen, észrevét

-lenül megnyomja bizonyos helyen a nyakszirtjét, s a kígyó abban a pillanatban egész hosszában megmerevedik, érthetővé téve azt a régi történetet, melyet a biblia beszél el, Mózes „botjáról”.
Az ureusz kígyó, a harcos kobra az ókori Egyiptomban a fáraó koronáját személyesítette meg, mérget lövellt az uralkodó ellenségeire, és ő vette körül a bolygóistenek napkorongját.
Az ureuszkorona – mely a harmadik szemnél kobrát ábrázoló aranykarika – misztikus szimbólum. A kígyó feje a homlok területére esett, a harmadik szem helyére. A belső látás állapotát és a világegyetem irányítását jelképezi. Némelyek szerint ez Hórusz szemének egy változata, míg mások szerint Rá szent szeme. Mindenképpen bölcses-séget és értelmet jelképez.
A fáraó koronáján a kobra a tudatalatti vagy tudattalan elme, a mély vagy rejtett én képviselője.
Ezt a szimbólumot a beavatottak hordták, amely azt jelez-te, hogy viselője átesett a kígyó-beavatáson és felébredt lény.
Kobra alakú Uadzset is, Alsó-Egyiptom védőistennője, a „felébredő”, és ez az istennő hieroglifája is.
Az Ureusz később az egyik legnépszerűbb név lett az Isten titkos nevei között. Az ureuszkorona a felemelkedett kundalini energia hordozójaként jelenítette meg a fáraót.


Észak-ausztráliai murngin nép legendás őse a rézkígyó, vagy szivárványkígyó. Vizesárok mélyén lakik, amelyben a víz úgy tündököl, mint a szivárvány. Tőle függött a nép fönnmaradása.
A szudáni dinkák első asszonya Abuk, a termés, a kertek és a víz védnöke, akinek jelképe a kígyó.
A kalina indiánok hite szerint mindent Amana hozott a világra, aki szép istennő, kígyó altesttel. Lakóhelye az ég vize. Nemcsak teremtő, hanem a vizek istennője is. Min

-dig megújul, amikor a kígyók vedlenek.
A kígyólábú Anyaistennő hite több népnél is megtalálható.

Az azték esőistent kétfejű kígyó képében tisztelték.

Az afrikai busmanok szerint az elhunyt ősök kígyó formájában néha megjelennek a földön.

Az indiai kultúrkörben Vinata istennő, aki a vizet és az alsó világot jelképezte, kígyók anyja volt. Szintén Indiában léteztek félig kobra, félig isten alakban megtestesülő félistenek is, Nagas és felesége Naginis. De gyakran ábrázol-ták úgy Visnut is, hogy az örökkévalóság kígyóján alszik. Emellett Siva kígyót visel nyakláncként és karkötőként, amivel a szexualitást jelképezi.
A kígyó hosszú időn át, a keleti hagyományokban az emberben élő szexuális és teremtő életerő szimbóluma. A kundalini-kígyó a gerinc tövében összetekeredve fekszik, szellemi embereknél felemelkedik a gerinc mentén, a csakrákon keresztül a fejre. (Lásd ureusz.)

A nágák, a kígyók, az ősidőktől kezdve nagy szerepet játszanak az ind mitológiában, és szoros összefüggésben állnak a vízzel, folyókkal, tavakkal, a tengerrel. A mítoszok szerint félistenek, akik tetszés szerinti alakot ölthetnek, emberit is. A föld alatti világ kincseinek őrzői. Általában sokfejű kobraként ábrázolják. Síva a démonok elűzésére öv gyanánt kanyarította a dereka köré.
A buddhista hagyomány szerint a nágák vízi istenségek, akik a buddhista szövegeket őrzik. Egy történet elbeszéli, hogy a nágák magukkal vittek birodalmukba egy buddhista filozófust, hogy a tanokat újra felfedezze. Ők őrzik azokat, amíg az emberek alkalmassá nem válnak a befogadására.
A nágakirályok felügyelik az esőzéseket, a folyókat, tava-kat és tengereket, és megvédenek a villámcsapás okozta tüzektől.
Ábrázolásokban általában kobrakígyó a nága, csuklyaszerűen kifeszített nyakkal.

A közép-amerikai maja mitológiában a levegő szárnyas kígyóistenét, Quetzlcoatlt többnyire tollas kígyóként ábrázolják. (A toltékoknál Kukulkán a neve)
Az indiánok szemében az átalakulás és a gyógyítás jelképe. A kígyót tollas, repülő lényként ábrázolták.
Ez a lény főistenüket és hősüket szimbolizálta. Az ő mítoszában a meghaló, majd egy napon visszatérő isten tör-ténete jelenik meg. Ő volt a toltékok védelmező istene, és azt tartották róla, hogy a menny és a csillagok, illetve az egész univerzum mozgása az ő fennhatósága alá tartozik.
Ő uralta a szelet és a felhőket, és ő volt népének védőszelleme.

Egy afrikai nép elképzelése szerint a pitontól ered minden, amely a testéből öklendezte föl a világ alkotóelemeit. A rituális szertartások alkalmával a lányok táncukkal idézik föl a kígyó mozdulatait.
A piton a görög mitológiában Püthon óriási sárkánykígyó volt, amely a Parnasszosz lábánál tanyázott egy sziklahasadékban. Héra parancsára üldözőbe vette az isteni gyermekeivel viselős Létót. Utóbb Apollón bosszút állt anyja szenvedéseiért, nyilaival megölte Püthont. Delphoi mellett terítette le, s itt jósdát alapított, amelynek minden-kori papnője, - Püthia - a kígyóról kapta nevét.
A kígyók tiszteletéből eredhetett az az athéni törvény, amely az elhullott kígyók eltemetésére kötelezte a polgárokat.

A kígyót gyakran ábrázolták őrzőként is. A mítoszokban és legendákban gyakran szerepel, mint kincsek, az élet forrása vagy egyéb szent helyek őrzője. Kígyó őrizte azt a fát is, amelyen az Iaszonról és az Argonautákról szóló görög mitológia szerint az aranygyapjú lógott.

A székelyek a kapu őrének tartják az összetekeredett kígyót. Az ősmagyar táltosok tejet öntöttek a küszöbre, ahová beteghez hívták. Valószínű az őrző kígyónak szánt ’áldozatról’ van szó.

Asztrológiai jelentősége is van a kígyónak. Közép-Amerika ősi kultúráiban a Kígyó a naptár ötödik napjának jele volt. Az e jegyben születetteket általában negatív tulajdonságokkal ruházták fel, mert a kígyóról azt tartották, hogy nincsen háza, szegény. A jegy szülöttei utazó kereskedők és harcosok, akik állandó lakóhely híján bolyonganak a világban.
A kínai asztrológiában a tizenkét év egyike a Kígyó éve.
Úgy tartják, hogy akik ebben az évben születnek, azokra a könyörületesség, a jövőbe látás és a vonzerő képessége jellemző. Általában meg kell tanulniuk a megbocsátás, a babona és a birtoklási vágy leckéit. A Kígyó évei: 1965, 1977, 1989, 2001, 2013.
A Kígyó jegyben születetteknek kitűnő napjuk a kedd, jó napjuk a péntek, és rossz napjuk a szerda.
Mélyértelmű, sokat használt szimbólum az uroborosz, a saját farkába harapó kígyó, vagy sárkány.

Ez a nagyon elterjedt szimbólum tulajdonképpen a körnek mint az örök visszatérésnek a megtestesítője, az állandó megújulás jelképe vedlése okán, kör formában ábrázolva a ciklikus ismétlődés, az idők körforgásának, a világok pusztulásának és újrateremtésének, a születésnek és a halálnak, az örökkévalóságnak, a kozmosznak a megtestesítője.

A kígyóspirál további jelképeket tartogat számunkra.
Az észak-amerikai navajó indiánok kígyóspirálok forgásrendszerével idézték meg a gyógyítás szellemerőit, hogy segítségükkel a betegben helyreállhasson a rendjevesztett életműködés.

190. ábra: Kígyóspirál, homokrajz, Amerikában. A négy égtáj, négy alapfaj (fehér, sárga, vörös, fekete) jelképe.

A túlvilág nagy Kígyókirálya a hindu mitológiában az életerő, a föld és a vizek ereje.
A küszöb őrzői, laKépbirintusként kört alkotva vigyázzák a középen lévő kincset, amely a „bölcsesség gyöngye” és az isteni tudás.
Holps kiemeli a magyaroknál a fehér kígyó jelentéstöbbletét.
„A fehér kígyó egy nagyon régi hagyomány szakrális védő állata, a szent helyek őrzője. … A Kelet-európai néphitben sokszor feltűnik, mint az égiek földön hagyott házőrzője…”
A fehér kígyó, a kígyóspirál különleges magyar vonatkozására Molnár V. József: Világ-virág című munkájában akadtam: A pilisi hagyományban a fehér kígyó meghatározott ciklusokban felkúszik földalatti birodalmából és körbekeríti a Pilist, mint a magyarok szent helyét. Védőfénnyel körbezárja a spirituális magot.

(A fotókon táltosszertartás keretében - fehérkígyó szertartás a Pilisben, és tejáldozat)Kép

Az Árpád-házi pénzeken is jelen van a négy égtáj közepén a szent központtal, azzal a szent hellyel, amit az a bizonyos fehér kígyó világos kerítéssel kerített körbe, jelezve, hogy itt a rítus érvényes, az őskirály és magyar nemzetsége az égi tudás birtokában lehessen.
Kilencszer bizonyos ciklikus idő alatt körbe keríti a spirituális védelem céljából, a tizedik alkalomkor nem a szent helyet keríti körbe, hanem felkúszik az égbe, és végig fekszik ama „égi fejér úton” amit Tejútnak neveznek és onnan újra erőt merít a földi dolgaihoz.
A Pilis hajdani tündérútjait a néphagyomány a Fehér Kígyó Útjának nevezi.
A néphagyomány koronát tesz a „világos” kígyó fejére, míg a sötét testű kígyót undok denevérszárnyakkal ábrázolja és a sötét anyagi világ urának nevezi. A pilisi fehér kígyó a szentséget, égi karizmáját állandósítja, addig a fekete kígyó a rontást, a kísértést teszi állandóvá.
A fehér kígyó adta át fehér ruháját a „magyar barátoknak” – a pálosoknak - és a ruhán keresztül a „tudását” is.


A kígyó, mint látjuk, nagyon szerteágazó jelentésű. Az idő, az időtlenség, a szellemi út, szellemkör, androgün-állat, és a szentség, a karizma őrző-védő állata.
A kígyóval kapcsolatos jelkép a kísértés is, de az csak a kígyó „felső ruhája”. Beavató állat. A tudást megmutató megvilágosító-állatnak tartják.

A folyók kanyargó, kígyózó folyását az ősök kígyóhoz hasonlították. Úgy képzelték, hogy folyóként folyja körül a Földet. Ezt a képzeletbeli óriáskígyót a régi görögök Ladonnak is nevezték, amely két görögországi folyó neve is, de így nevezték a világ végén lévő Tündérek Szigetén növő aranyalmafát őrző kígyót is. Itt megjelenik a vízhez kötött szimbólum, és az őrző szerep is.

A kígyó a halottak birodalmához tartozó állat, és elsősorban a halál szimbóluma, de ugyanakkor a termékenység és a gyógyítás jelképe is lehet, mint a kosfejű kígyó. A kobra erőteljes és nélkülözhetetlen gyógyító szövetséges. A betegségek bekebelezésére azáltal képes, hogy meg-eszi a daganatokat és más ártalmas betegségokozókat. Bár a kobraméreg halált okoz, számos orvosságfajtában hasznosítható.

Az ókori Görögországban a kígyó szintén a gyógyítás és az alkímia egyik szimbóluma volt. A görög Hermészhez - a római Mercuriushoz - kapcsolódik a nyugati ezoterikus tradíció legismertebb emblémája, a caduceus, Hermész botja, illetve Mercurius pálcája, mely köré két kígyó tekeredik, egymással szembeforduló fejjel, a bot tetején szárnypárral is ábrázolják.
Az alkímia képi világában a két kígyó a két alapanyag – sulphur és mercurius – egyensúlyi állapotát jelképezi, a teremtett világ két pólusát, - jin-jang, Nap-Hold, stb. – a pálca pedig a világtengelyt.
A szimbólum állítólag onnan ered, hogy Apolló egy pálcát ajándékozott Mercuriusnak. Amikor az Árkádiába ment vele, két marakodó kígyót látott meg, közéjük dobta a vesszőt, mire helyreállt közöttük az egyetértés. A caduceust, az élet pálcája körül összefonódó két ureuszt megtaláljuk az egyiptomi Thot – a bölcsesség, nyelv, kommunikáció, gyógyítás – istenének szimbólumaként is. Itt a szellemi és a földi birodalom egyensúlyát fejezi ki.

Aszklépiosz botja, amely köré egy kígyó tekeredik, ma is a gyógyszertárak emblémája, a gyógyítás görög istenére, Aszklépioszra emlékezve, de jelképe az orvosi hivatásnak is. (Újabban egy kehely köré tekeredik a kígyó)
Patikák neve még mai napig őrzi ezt a tudást: Aranykígyó ~, Rézkígyó ~, Fehérkígyó patika.

A gyógyításhoz kapcsolás elsőrendű indoka a kígyók évenkénti vedlése, amit az ókorban megifjodásnak fogtak fel.
A többnyire gyógyforrások közelében létesített ókori gyógyhelyeken szent állatokként tartották a kígyókat.

A mítoszok szerint Zeusz Aszklépioszt (Aesculapiust) a kígyóval együtt helyezte az égboltra, mint Kígyótartó csillagképet. A kígyó gyógyfüvet hozott neki, ezzel nem csak a betegeket gyógyíthatta, hanem a halottakat is fel tudta támasztani.

Egy szláv mesét találtam „A kígyókirály koronája” címmel:
A kígyóknak, ahogy a többi állatnak is, van uralkodójuk. A kígyókirály. Arról lehet felismerni, hogy a fején gyémántkoronát visel. Csakhogy ezt a koronát a közönséges földi halandó általában nem láthatja. Egyszer egy bivaly a mezőn a szarvával felnyársalta a kígyókirályt. De a muzsik észrevette, és megmentette. Este hazavitte s megitatta tejjel. A régiek azt tartották, a kígyó megszelídül, ha tejet adnak neki. Kezes bárány lesz, jótevője házában marad, s a ház szellemeként megvédi gazdája családját minden veszedelemtől.
A kígyó megitta a tejet, majd emberi hangon azt mondta a muzsiknak:
- Tedd a tenyered a fejem alá!
A muzsik előbb félt, hogy a kígyó megmarja, aztán mégis a tenyerébe vette a fejét. Az pedig láthatatlan koronájából egy gyémántdarabot ajándékozott neki, többé semmiben nem szenvedett hiányt.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

gyógyítás

(remény, 2010.09.18 16:05)

Előttem már 2 alkalommal jelent meg kígyó, mindkétszer gyógyított. Egyszer engem, egyszer az ismerősömet. Az egyik nagyon pici kígyó volt, a másik nagyobb. A pici a meszesedő csigolyámról szedte le a meszet, a másik az ismerősöm egész gerincén végig ment, kettesével összeigazgatta őket, s az ismerősömnek javult az állapota. Attól, hogy valaki nem találkozott valamivel, még nem biztos hogy nem létezik. Mindenki a saját életében is talál olyan történetet, amit mások nem hisznek el, pedig ő tudja, hogy így igaz. Ezt a hitetlenkedőknek üzenem. Gondolkozzanak el rajta.

:-)

(angyal, 2010.02.22 21:03)

Csak annyit mondanék, hogy van egy kislány, aki 2 éves és nagyjából el tudta mondani az anyukájának, hogy minden éjjel megjelenik neki a sötétség fehér kígyója (ezekkel a szavakkal), amely kígyó nem bántja. Na, egy 2 éves kislány, aki nem hiszem, hogy képzelődik és soha nem hallott ilyet senkitől, ilyet mond az anyukájának, akkor ne mondj ilyet, hogy hülyeség.

kerkabarabás kossuh ut 14

(alicia, 2010.01.27 17:27)

milyen kébzeletbeli állatokat ismertek mondjatok

nektek

(peti, 2010.01.05 17:33)

Ez egy nagy hülyeség el ne hidjétek