Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A MITIKUS GÓLYAMADÁR - jósmadár és tűzmadár. a törökök szent madara

2008.11.09

GÓLYA
Dús tollazata hófehérségével, - melyből élesen emelkedik ki szárnya feketesége, lába és csőre ragyogó pirossága, - nemes tartásával és mozgásával büszke és szép jelenség a zöld mezőben. Repülését is gyönyörűség nézegetni. A törökök szent madara. A szlávok istenmadara.

A gólyáról találtam egy szláv mesét:
„A gólya valamikor ember volt, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy ma is az ember közelében szeret élni.
A világ teremtésekor az Úristennek eszébe sem jutott, hogy mindenféle csúszómászóval rémisztgesse az emberiséget. A hüllőkkel s egyéb férgekkel az Ördög népesítette be a mocsarakat. Amikor a rusnya állatok annyira elszaporodtak, hogy az embernek többé nem volt nyugta tőlük, a Jóisten összefogdosta a sok siklót, gyíkot, egy zsákba gyömöszölte, a zsák száját bekötötte, s magához szólított egy férfit. Rábízta a zsákot, vigye a tengerhez, kössön rá követ, s dobja a vízbe anélkül, hogy a száját kibontaná s megnézné, mi van benne.
A férfi hazacipelte a zsákot, s leállította a ház sarkába, ő maga pedig gondolván, hogy Isten parancsát teljesíteni csak nem indul el abban a viseltes ruhában, amelyikben egész nap a mezőn volt, megmosakodott, fehér inget, új bocskort húzott, s kikészítette ünneplő fekete zakóját, hogy majd azt veszi fel.
- Hová, hová? – kérdezte a felesége.
- Az Úr rám bízta ezt a zsákot, vigyem a tengerhez, kös-sek rá követ, s dobjam a vízbe.
- Mi van benne?
- Nem tudom.
- Nézzük meg!
- Isten megtiltotta!
Ám az asszony hiába félte Istent, kíváncsisága félelménél is erősebb volt. Mindenképpen tudni akarta, mi van a zsákban. S ha egy asszony valamit a fejébe vesz, attól nem tágít.
- Mindjárt este lesz, hová indulnál ilyen későn? Várj reggelig! – kezdte el kérlelni a férjét. A férfi otthon maradt, asszonya étellel, itallal kínálta, jól tartotta. Amikor a férfi elaludt, felesége szép csendben felkelt mellőle, a zsákhoz lopakodott, s kioldotta a száját. Abban a pillanatban előbújtak a kígyók, gyíkok, s ahányan voltak, annyifelé másztak.
Az asszony ijedtében sikoltozni kezdett. Felébredt az ura, s mezítláb, fehér gyolcsingben, ahogy kikelt az ágyból, éppen csak a vállára kanyarítva az útra készített fekete zakót, kirohant, s megpróbálta összeszedni a millió hüllőt.
Látva, mit cselekedtek, az Úristen így szólt hozzájuk:
- Ha kieresztettétek, szedjétek is össze őket! – S azon nyomban gólyává változtatta a párt. Azóta mezítláb, hidegtől sárga lábszárral, fehér ingben, fekete zakóban járják a zsombékos, vizenyős réteket, és fáradhatatlanul szedegetik össze a kígyókat, gyíkokat.”

A gólya értelme csodálatosan fejlett. Mindenkor pontosan tudja, hogy melyik vidéken hogyan fogadják az emberek.
A félénken és óvatosan puhatolózó, emberkerülő, minden-kivel szemben bizalmatlan madár a meghívás jelét megpillantva – a háztetőn, vagy fa tetején elhelyezett kocsikereket – félreteszi tartózkodását, elfoglalja a kereket és néhány nap alatt megbarátkozik környezetével. Hamar megismeri házigazdáját, és minden jóakaróját megkülönbözteti a rosszakaratú idegentől. Úgy tartják, áldás száll a házra, melyen gólya fészkel.
Érzéseit csőre összeverésével fejezi ki, kelepel örömében és bánatában. Békát, egeret, kígyókat, rovarokat, földi gilisztákat eszik, tehát élettere a patakpartok háborítatlan területe.
A gólya az új születésének legősibb és legerőteljesebb szimbóluma. Kínában a daruéhoz hasonló jelentéstartalmakat tulajdonítottak neki. Sok helyütt a gólyára bízták a gyermekáldás feladatát.
Egy antik legenda szerint a gólya táplálja agg atyját, ezért a gyermeki szeretet szimbóluma. A féllábon álldogáló, töprengő madár a meditáció jelképe.
A római mitológiában Júnónak, - az otthon, a gyerekek és a családi hűség istennőjének - szent madara.
A kereszténység a gonosz ellenségének, a bűnbe vivő Őskígyó legyőzőjének tekinti. A Golgotán részvevően körözött a kereszt körül egy gólya, és erőt adott Jézusnak.
Néhány mesében és legendában képes emberalakot ölteni, ezért az ember közeli rokonának tartják. Sekély vizekben, vízparton mozog, az ilyen helyeket a Tündérországba vezető átjárónak tartották. A víz, és a vízpart az érzelmeket és a teremtést is szimbolizálja. A gólya tehát segít megérteni az érzelmeinket, és segít élménnyé tenni a szülés folyamatát. Kelepelésekor a szent tánc ősi misztériumát jeleníti meg, mellyel ősi erőket és energiákat lehet megidézni.
Az ősmagyar mitológia jósmadárnak és tűzmadárnak tartotta. Atilla király Aquilleja ostrománál körüljárta jósaival a várost, látta a tenger felől menekülő gólyákat, akik a torony tetejére hordták a fiókákat. Ebből azt a jóslatot olvasta ki, hogy a várost nem szabad feladni, hanem meg kell erősíteni, mert biztonságosan védhető.
Segítőnk születésnél és a hang nélküli kommunikációnál.

Kulcsszavak: Jósmadár, tűzmadár, születés, teremtés, ősi erő.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.