Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Virágos Szent János - Szent Iván - napja június 24.

2009.06.24

János az igaz világosság tanúja. A leghosszabb nap­palon született, június 24-én, az ősi hit szerinti Nap­isten napján, hat hónappal Jézus születése előtt.

Mindenhol tisztelik. Június hónap régi neve Szent Iván hava. János-Iván napja június 24-e.

Egyedülálló módon a születése napját ünneplik. Csak Jézusnak, és a szentek közül Jánosnak ünneplik a születését.

VIRÁGOS SZENT ISTVÁNként tisztelték a régiek, mivel ilyenkor áldozati gyógynövényeket vetettek a tűzre, illetve füveket szenteltek, amiket később felhasználtak gyógyításra. Ilyenek pl. az orbáncfű, tisztesfű, kapor, perje....

(Ollózva a SACRA HERBARIA könyvből.)

 Az első írásos nyomok a tűzszertartások során az Is­tennek gyújtott áldozati tűzbe vetett növényekről tesz­nek említést. „A táltost Isten érinti meg, Isten jelöli ki.” A szertartásokat tehát Isten papja, a táltos végezte.

 A magyar óvallási tűztisztelet a Napistentől, a Fénytől eredés tudásából, az Égi eredet tudásából fakad. (Nem csak a magyarok vallották magukat a Nap-fiai­nak. Ré-Napisten fiai, az inkák, stb…)

 

Az évkör, a szentek, és a javunkra kapott füvek közötti összefüggéseket az írásos hagyomány őrzi.

  .....

„Nálunk … a nyomok a sz. Iván, vagy máskép virágos sz. János napi tüzekre utalnak.

… sz. János születésének örvendeznek vala, ennek az örömnek jelentésére szoktanak sz. Iván estin szerte szerent tüzeket rakni, örvendeznének, hogy sz. Jánost Isten e világra hozta.

… a helységtől távolabb, többnyire szalma és rőzse tüzeket rak a falubéli ifjúság … vivén magukkal virágos füveket, ezután átugrálják …

az (így megszentelt tiztös flu, azaz) tisztesfű őriztetik, s annak idejében fürdőbe használtatik.”

Innen ered a „teuz verág, (tűzvirág) azaz flos ingnis, azaz zent Juan veraga, mai nevén orbáncfű nevei, mely egyike a tűzáldozati virágoknak.

 

Szent János füve

—Hypericum perforatum

Más nevei: Johanniskraut, orbáncfű, embervérfű, Szent János virága, Szent-Iván fű, Szent Antal virága, Jézus füve.

A nevek a növény virítási idejére utalnak. János, il­letve Iván napjára júni­usban.

A szirmokat szétmor­zsolva rozsdavörös, vér­színű levet eresztenek, innen a vérrel kapcsola­tos elnevezések.

 A füvet már nagyon ré­gen ismerték. Ipolyi Ar­nold Ma­gyar Mythologia című könyvében említi, hogy „szent János virága s az említett sz. Iván fű, mely a sz. iváni tűzbe vettetett, talán azonos a német johanniskraut – hypericum perforátummal, … régibb neve herba fuga demonum volna, s az ördögök s boszorkányok elleni óvszer …” Beythe-nél az ősmagyarok „teuzvirága”, — flos ignis – azaz tűzvirág, vagyis „Zent Juan verága” szintén a tűzszertartásoknál használt növényre utal.

Diószegi Vilmos írta Az ősi magyar hitvilág című könyvében, hogy „… Szt. Iván napján … (a leghos­szabb nap, a legrövidebb éjszaka napján) szalma és rőzse tüzeket raknak, virágos füveket vetnek rá, átug­rálják."

A „tisztító tűzbe” vetett, „boszorkányság ellen védő” gyógynövények egyike volt az orbáncfű.

Erre utal az 1400-as évekből származó versike is:

„ Mind a boszorkány s az ártó szellem

hatalmukat vesztik az ember ellen,

ha annak Szent János-nap éjjelén

szedett orbáncfű füzére a mellén.

S hogy házad vész, sem vihar ne érje,

S rontás ellen a szent mindenkor védje,

Mint melleden az orbáncfű füzére,

Virítson a szemöldfán a virágnak vére.”

 

A gyógynövény fontos hatóanyagai az immunrendszert erősítik, ezért jó eredménnyel kecsegtet az AIDS ku­tatásban. A hipericin vírusölő és depresszióellenes hatása jelentős. A hatását hosszabb szedés után fejti ki. Az ajánlások szerint a gyógykúra ideje alatt nem szedhetnek amfetamint, narkotikumot, triptofán és tirozin aminosavakat, fogyókúrás tablettákat, asztmás belélegző szereket, orrcseppeket, meghűlés vagy szénanátha elleni szereket. Ezenkívül ne igyanak sört, bort vagy kávét, ne fogyasszanak szalámit, joghurtot, csokoládét, babot és füstölt, vagy savanyított ételeket. Néhány esetben fényérzékenység alakulhat ki, ezért a kúra alatt tilos a napozás.

Külsőleg gyorsítja az égési sebek gyógyulását és ki­sebb mértékű lesz a sérülések hegesedése.

 ......

Kapor

— Anethum graveolens

A Szent János-napi gyógyfüvek egyike, mellyel a boszorkányság ellen védekeztek.

A mágusok varázslásaikban használták.

A kaprot Észak-Amerika első te­lepesei elvitték magukkal az új hazába, ahol mint „istentiszteleti mag” lett ismert, mivel gyere­kek­nek adták rágicsálni a hosszú prédikációk alatt.

 Magja kovasavat, kalciumot, foszfort és egyéb értékes ásvá­nyi sókat tartalmaz.

Már az ókorban is fogyasztották, fejfájást, gyomorpanaszokat gyó­gyítottak vele. Tejképző, mirigy­serkentő hatása van. Használ­ható emésztési zavaroknál, felfú­vódás, álmatlanság ellen, csuk­lásnál. Vízhajtó és bélféregűző hatása is van. Tört magjának forrázata körömerősítő fürdőként alkalmazható.

Szentperjefű

— Hierochloë odorata, ~ repens

Egyéb neve: Mariengras, illatos perje

 A tűzáldozati füvek egyike, a Napisten ünnepén, ami­kor a leghosszabb a nappal, a szent Iván tűzbe ve­tették. „… a magyarok által feláldozott fű a Béldi-codex szerint a perje fű volna, …  ezen perje=filix azonos-e amaz pir fűvel, mely így a szent iváni tűzbe, s ekkor a vízbe is áldozatul vettetik…” írja Ipolyi. (A filix-nek csak páfrányszerű füvet találtam, de a kora­beli neve, perje> pernye, illetve pir>pirít, a tűzbe ve­tett fű inkább valósnak tűnhet. Te-Ga megjegyzés) Német neve jobban megőrizte „Máriafű” nevét.

A perje a pázsitfüvek családjába tartozó kumarin illatú évelő növény. A leveleit gyűjtik. Teája légzőszervi megbete­gedések ellen ajánlott.

Tisztesfű

— Betonica officinalis

Egyéb nevei: betonika, sebfű, babonafű

 Diószegi Vilmos írja Az ősi magyar hitvilág című mű­vében: Szent Iván napján szalma és rőzse tüzeket raknak, egészségvarázsló versike kíséretében virágos füveket vetnek rá,

Virágos Szent János

Éjszakád világos,

Míg előtted leszek,

Tiszteletet teszek, …

a tűz fölé egy csokor tisz­tesfüvet tartanak, „kelés ne legyen a testemen”, „törés ne legyen a lába­mon”, bajelhárító mondó­kákkal biztosították egész­ségüket.

Kép

  Napfelkeltekor virágáldó-szertartás, 2009. Margitán.

(A görögök mondják a tűzugráskor „itt hagyom minden vétkemet”, ami szintén a „tisztítótűz” szim­bólumot erősíti.)

A tisztesfű a babonafű nevet talán azzal érdemelte ki, hogy „az igézés, szemtőljövéstől óv a tisz­tesfű, …” írja Ipolyi a Ma­gyar Mythologiában.

Teáját légzőszervi megbetegedések ellen, régebben epilepsziás és hűléses megbetegedések ellen is használták.

 Adjon az Isten! Üdv-áldás!
 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.