Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Téli napforduló és környéke

2010.12.13

Téli napforduló és környéke…..


Ló-Napisten, Szarvas-Istenanya
A téli napforduló ünnepkörét kezdjük Lucával, a fényhozóval. Neve a lux-Fény szóból származtatható, miként Luciferé is, ami szó szerint Fényhozót jelent.
Ősi magyar karácsony előtti, illetve a napfordulóhoz köthető szokásaink egyike a székfaragás. A Luca széke készítése összefüggésben van a Lóval. Nem csak a LÓ-rúnajellel, amelyhez a napfordulati lovak tartoznak, és nem csak a kelták hónap-nevével, aminek neve FEKETE LÓ, és december 21-ig tart. Ez a csillagászati hónapnév nálunk a NYILAS, aminek ábrázolása a lóval összeforrott nyilazó emberalak, (kentaur) a magyarság csillagképe. A kelta Fekete Ló a legsötétebb időszakra, a LÓ náluk is a Napistenre, tehát a Nap fényének a meggyengülésére utal, ami a téli napfordulókor éri el mélypontját, amikor is a Fény, Az ÚJ NAPFIÚ megszületik. (A nyári napforduló kelta jelképe a Fehér Ló) December 21.-től kezdve a kelta FEHÉR Szarvas hónapja következik, -amikor már világosodik, hosszabbodnak a nappalok - valamikor a magyarok is Szarvasnak nevezték ezt a csillagászati hónapot, most Baknak hívjuk. A lényege azonban nem változott, szarvak közt kel a nap…. (egyébként így kerülnek a szarvasok – más kultúrkörben - Télapó szánjába is)…
A mitológiai vadász, a Nyilas követi a Szarvast, akinek lábai a régi Vízitáj, az Égi Folyóvíz, a Tejút melletti vízben, a mai Vízöntő jegyében állnak. Az asztrológia ezért ábrázolja a Bakot halfarkúnak.
A „nyilas odújából” nagy Égi erők szabadulnak fel, ezért is ez a nap nagy jelentőséggel bír. A szkíta a „szarvasok népe” volt, regéink is tőlük származtatják a hunokat, magyarokat, a mi táltos-ősünk, mitológiai totemállatunk.

Az Orion nem más, mint a mi Nimrudunk, az ősapánk, a Nyilas csillagképek mondai megszemélyesítője.

Valamennyi turáni népnél szent állatnak számít a szarvas, mely agancsán hordozza a napot és a holdat, azt jelezve ezzel, hogy ő vezeti a népet a sötétségből a világosságba. Tehát ilyen értelemben is helye van a téli napforduló ünnepén a szarvasnak.
A Nyilas csillagkép nyila a Tejút hasadékára mutat, a Fénymagra, a Csodaszarvasunkra, ős-ős istenanyánkra. (Innen a Napba-Fénybe-öltözött Babba képe is)

A Tejút egy élőlény volt, ma úgy mondhatnánk, a Galaxis élő rendszer, az Istenszülő Nagyasszony. Ezt fejezi ki a csodaszarvas, - a kozmikus világot megtestesítő ősjelkép. (Más nép mitológiájában is találkozhatunk az ős-ős Istenanyával, aki szüli a Teremtő Istent, aki azután teremti a világot.) Az ősanya-istennő Eneth nevét Kézai Simon korabeli írása őrizte meg, ami ünőt, szarvasünőt jelent.

A regösök az ősvallás szertartási énekesei is voltak, a csodaszarvas papjai, a mágikus szavak őrzői.

Tejutat Tündérútnak hívták. A Tejút-hasadék mélye a Hattyú csillagkép farkánál a Tündérek fordulója, a Tejút-hasadék nyílása a Tündérek tánca, a Szíriusz csillag a Tejút másik végénél a Tündérfő. Innen is ered az ősmagyaroknál Tündér Ilona, (Isteni Élő Anya) alakja.

LÓ- Napisten – Luca-Fény

Vissza még a Lóhoz, a Lucához.

Tulajdonképpen nem is Luca-székről, inkább Luca-lócáról van szó, melyet a napforduló előtt 9 nappal kezdenek el faragni 9 féle fából, és 9 darabból. (A 9 mágikus szám, a legtökéletesebbet jelenti.) A kis ülőpad a közepén keskenyebb, vékonyabb, hogy a gyerekek hosszirányban tudjanak rajta ülni, azaz lovagolni, tehát a lóca eredetileg lócskának, azaz lovacskának készült, tehát inkább innen (is) jöhetett a Luca név. A lovat még manapság is egyes tájszólásban LÚnak nevezik. A Nap földi jelképe a Ló.

A Ló a magyar nyelvben nagyot, istent, Napistent is jelent. Például a lódarázs nagy darazsat, a víziló a vizek istenét jelenti

Jézus a Napgyermek

A kereszténységben a Nap Jézus Krisztusnak lett a jelképe (Sol invictus), aki a "világ világossága" (Jn 12,8) és "felkelő Napunk a magasságból" (Lk 1,78). Mai napig az úrmutatóban a sugaraival a Napistent láthatjuk. Napisten – Sol , (azaz Jézus)– madara a SÓLyom.

…. És itt jön a képbe a SÓLYOM.

A karácsony szó eredete

1. A karácsony a KARA-CSONG szóból eredeztethető. Kara=fekete, sötét, a Csong=sólyom

Például ebből ered a Csongor férfinév, Sólymot jelent.

Fordítható akár fekete Sólyomnak is, de inkább sötét Napnak, hiszen a sólyom Napjelkép. Nem csak nálunk, hanem pl. az ősi egyiptomi Ozirisz- Ré Napistent sólyom alakban ábrázolták, vagy a fia, a megújuló Nap, a Napfiú, Hórusz, akit sólyomfejű istenként ismerhetünk meg. Hórusz-Napfiú-Jézus-Sólyom téli napfordulókor születik az évkörben, illetve hajnalban a napkörben.

Tehát a Kara-csong elnevezés a legsötétebb napra utalhat, ami ilyenkor, a téli napforduló idején, azaz karácsonykor van.

2. A másik magyarázata a karácsonynak a KERECSENY névből való levezetés, ami a magyarok sólymára, a kerecseny-sólyomra utal, és ugyanott vagyunk, ahol az előbb.

Itt Napjelképről van szó, a sólyom alakjában szimbolizált Napról.
Az ősi magyarok táltosai ezen a napon – a régi mondák szerint – sólymot röptettek.

Ez nem mindig ténylegesen madarak röptetéséről szólt, hanem szimbolikusan a születő Nap-fiúnak az útjára bocsátásáról. A sólyomról, mint Napisten madaráról azt is tartja a mitológia, hogy oda-vissza utazik a Nap és a Föld, az emberek között, és közvetíti a Napisten akaratát, áldását az emberek felé, az emberektől pedig a kérést, és köszönetet a Napisten felé.

Még a csodaszarvas néprajzi maradványához térjünk vissza…..

téli napfordulókor a Fekete Ló (Nyilas) hónapjának vége, a sötét-fekete nap elbúcsúzik, és az egyre világosodó, Fehér Szarvasnak adja át a helyét. A Nap a Szarvas (Bak) jegyébe lép, a szarvak között kel fel. Ehhez kapcsolódik egy régi népszokás. „Téli napfordulókor éjfélkor megjelent kíséretével a csodaszarvasnak öltözött ember.

Őseinknél a Csodaszarvas az Ég jelképe volt és ezért a csodaszarvas-álarcos regösnek nagy, fekete köpenye vagy fekete subája volt … csillagok borították. Az agancson gyertyák és csengettyűk.” Itt az agancs az égbe nyúló világfát, a gyertyák és csengettyűk a csillagokat jelképezik. A karácsonyfa – gyertyák – csengettyű ezt idézik. (csillag-csilingel) ezért szokás gyertyákkal díszíteni, és csengőkkel csilingelni karácsonykor.

Éjféli mise

A mitológia szerint ugyanis a legsötétebb nap éjjelén az egyre csökkenő erejű Napöreg meghal, egyúttal megszületik a Napfiú, azaz az ezután egyre fejlődő, növő fény, a hosszabbodó nappalok jelképe.

Erre a hitre telepedett rá az éjféli mise, és a mostani kereszténység Jézus-mint Napfiú, Istengyermek születése. A csillagászok szerint nem karácsonykor született valójában, de a meglévő ősi rituálékba így tudták beilleszteni és elfogadtatni az új hit csíráit.

Fénylőfa - fenyőfa

A szarvas, agancsa a világfa …Világfa a Nappal. Holddal és a csillagokkal - - - Megszületik a fény. Ezt az ősök a „fénylőfával” ünnepelték. Mi a fénylőfa?? Mit jelent a luc? Fényt! Hát a fénylőfa a (luc)fenyőfát jelenti. Ilyen régi dolog fenyőfával ünnepelni a Fény születésének ünnepét. A fenyő illóolajai jól égnek, ezt gyújtották meg a szent tűznél.

Azt állítják, hogy Németországból ered a karácsonyfa szokása, és csak egy-két száz éves!!!!

Télapó virgácsa és Gyógyító Boldogasszony


A skandináv IDUN a gyógyító, a varázsgyümölcs őrzője, egyezik a nyírfaistennővel. Ő is kapcsolódik a téli napfordulóhoz, és megfeleltethető a mi Gyógyító Boldogasszonyunknak. A nyírfaágakkal vesszőzés szokása magyarhonban régi. Átmentődött részben a Mikulás virgácsába, aminek a célja a jobbá tevés, a gyógyítás és nem a büntetés volt. A másik, - néhol még élő - szokás a Gyógyító Boldogasszony napján (december 28.) történő nyírfavesszőzés is az egészségvarázslás és termékenységvarázslás szertartásához tartozott.

Mivel a betegségeket démonok, boszorkányok művének tekintették, ezért az egészségvarázslás egyúttal démonűző, ill. boszorkány távoltartó művelet is volt. Ennek maradványa pl. az alma (varázsgyümölcs), a fokhagyma (démonűző), és méz (mézes) fogyasztása, hogy az elkövetkezőkben is egészségesek maradjunk.

(kivonatok a "A rovásjelek titkai" c. könyvből)

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.