Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


ŐSI ÜNNEPEK - MAI KÖNTÖSBEN

2008.11.01

Az ősi magyaroknál az ŐSÖK NAPJA november 1. Az ősök tisztelete az egyik legfontosabb erkölcsi parancs. Ez az idő a druida hagyományok szerint is az időn kívüliség időszakának számít. Ezen az éjszakán fellibben a mi világunk és az őseink lakhelye közt feszülő lepel, és az arra felkészültek biztonságos kirándulást tehetnek a túloldalra. Ez az ünnep a mindenszentek-, halottak napjában őrződött meg.

 

 A KARÁCSONY

 A karácsonyi ünnep eredete
A téli napfordulót ünnepeljük. Ez összefügg a mi karácsony ünnepünkkel.
A karácsony a KARA-CSONG szóból eredeztethető. Kara=fekete, sötét, a Csong=sólyom
Például ebből ered az OR férfiképzővel a Csongor férfinév, Sólymot jelent.
A karácsony fordítható akár fekete Sólyomnak is, de inkább sötét Napnak, hiszen a sólyom Napjelkép. Nem csak nálunk, hanem pl. az ősi egyiptomi Ré Napistent sólyom alakban ábrázolták, vagy a fia, a megújuló Nap, a Napfiú, Hórusz, akit sólyomfejű istenként ismerhetünk meg.
Tehát a Kara-csong elnevezés a legsötétebb napra utalhat, ami ilyenkor, a téli napforduló idején, azaz karácsonykor van.
A másik magyarázata a karácsonynak a KERECSENY névből való levezetés, ami a magyarok sólymára, a kerecseny-sólyomra utal, és ugyanott vagyunk, ahol az előbb.
Itt Napjelképről van szó, a sólyom alakjában szimbolizált Napról.
Az ősi magyarok táltosai ezen a napon – a régi mondák szerint – sólymot röptettek.
Ez nem biztos, hogy ténylegesen madarak röptetéséről szólt, hanem a születő Nap-fiúnak az útjára bocsátásáról.
A mitológia szerint ugyanis a legsötétebb nap éjjelén az egyre csökkenő erejű Napöreg meghal, egyúttal megszületik a Napfiú, azaz az ezután egyre fejlődő, növő fény, a hosszabbodó nappalok jelképe. Ezt virrasztással ünnepelték.
Erre a hitre telepedett rá az éjféli mise, és a mostani kereszténység Jézus-mint Napfiú, Istengyermek születése. A csillagászok szerint nem karácsonykor született valójában, de a meglévő ősi rituálékba így tudták beilleszteni és elfogadtatni az új hit csíráit.

A sólyomról, mint Napisten madaráról azt is tartja a mitológia, hogy oda-vissza utazik a Nap és a Föld, az emberek között, és közvetíti a Napisten akaratát, áldását az emberek felé, az emberektől pedig a kérést, és köszönetet a Napisten felé.

(Az áldozati tűznél meggyújthatjuk a fény jelképét, a gyertyáinkat, és a Sólyomkörtánccal köszönthetjük a Nap-Fiút. Röptessük meg a sólymot Sólyomfi Nagy Zoltán dalával!)

Sólyomének

Sólyom szállj fel a Naphoz a kék égre,
Büszke énekünk vidd tovább.
Sólyom szállj le a Naptól a Földünkre,
Urunk áldását hozd reánk.


A NAP most kerül a „szarvak közé” mondja az asztrológia, azaz belép a Bak csillagképbe. Csakhogy….
Ezt a csillagképet csak a kabar őstörzsek, a kecsketenyésztő népek nevezték Baknak, a magyar őstörzsek Szarvasnak hívták.
A mitológiai vadász, a Nyilas követi a Szarvast, akinek lábai a régi Vízitáj, az Égi Folyóvíz, a Tejút melletti vízben, a mai Vízöntő jegyében állnak. Az asztrológia ezért ábrázolja a Bakot halfarkúnak.
Ezért éneklik az ősi dalok, legendák a Csodaszarvast úgy, hogy a vízben áll, szarvai közt a Napot tartja.

Napöreg, Napgyermek

Életfa, Világfa, Világhegyen Nagyfa
Napkoronás szarvas álldogál alatta,
Töve jobb feléből Élet-vize csurran
Töve bal feléből Halál-vize buggyan.

 Kép

 Tehát a másik – a téli napfordulóhoz köthető – mitikus állatunk a SZARVAS.
A Szarvas már sokkal földibb, mint a sólyom, és mintegy VILÁGFA köti össze a földet-vizet a Nappal. A „nyilas odújából” nagy Égi erők szabadulnak fel, ezért is ez a nap nagy jelentőséggel bír. A szkíta a „szarvasok népe” volt, regéink is tőlük származtatják a hunokat, magyarokat, a mi táltosősünk, mitológiai totemállatunk.
Valamennyi turáni népnél szent állatnak számít a szarvas, mely agancsán hordozza a napot és a holdat, azt jelezve ezzel, hogy ő vezeti a népet a sötétségből a világosságba. Tehát ilyen értelemben is helye van a téli napforduló ünnepén a szarvasnak.

Csodaboga

Agancsa Világfa nappal és a holddal,
Tűzzel sziporkázó bűvös csillagokkal.
Gyorslábú hírnöke a hajnali fénynek,
Hű képviselője Isten szellemének.
Ősi legendáknak útmutató fénye,
A hazatalálás örökös reménye.


Tél, Szarvas, ---- szóval az északi népek Tépapója a szarvasszánnal, aki a Tejúton közlekedik nem is olyan idegen tőlünk, csak ne mossák össze a Mikulással.

Világfa a Nappal. Holddal és a csillagokkal - - - Megszületik a fény. Ezt az ősök a „fénylőfával” ünnepelték. Mi a fénylőfa?? Mit jelent a luc? Fényt! Hát a fénylőfa a fenyőfát jelenti. Ilyen régi dolog fenyőfával ünnepelni a Fény születésének ünnepét. A fenyő illóolajai jól égnek, ezt gyújtották meg a szent tűznél. (Szarvas - életfa - +csillagok-gyertyák - fénylőfa = karácsonyfa)
Hazugság, hogy Németországból ered a karácsonyfa szokása, és csak egy-két száz éves!!!! A gyertyák a szarvasagancson fénylő csillagokat jelképezik.

Mi kapcsolódik még a karácsonyhoz?
Fokhagyma, méz, dió, alma.
A fokhagymáról azt tartották, hogy véd a démonok (boszorkányok), rossz szellemek ellen. Ha tudjuk, hogy régen a betegséget tulajdonították démonok, rossz szellemek művének, már nem is tűnik babonának, hiszen egészségvédő hatását a modern tudomány is megerősítette. Szintén egészséges a méz, amely nélkül karácsony szinte elképzelhetetlen. (A mézről, Mylitta Méh-Anyaistennőről majd a tavaszi szeren beszélünk inkább.)
A mézes fokhagymával őrizzük egészségünket, és megédesítjük az életünk.
A dió – a magyar őshit szent fája. Más nyelvekben is isten fája, gondoljunk a deo-dió nevekre. A magyarok ősöreg szent fák köré települtek, innen a falu név is, fa-lu (a lú,ló nagyot, istenit jelent, pl. lódarázs, óriási nagy darázs… fehérlófia…Napisten-fia) A falu tehát istenfát, nagy fát jelentett.
Településnevek őrzik Diósd, Diószeg, Diómál, Diósjenő, Diósgyőr…
Minden ízében gyógyhatású. Négy része a négy évszakot jelképezi, tekervényei az agyhoz teszik hasonlatossá. Félbevágva a mágikus Gilgames-jelet fedezhetjük fel, ami a táltoskirályok anyajegye volt. (hasonlít a négylevelű lóheréhez)
Az almát annyi szeletre vágják, ahányan egy összejövetelen résztvesznek, illetve ahányan vannak egy családban, és a közösséget, az egységet jelenti közös elfogyasztása.

Felajánljuk ezeket az étkeket, és közösen elfogyasztjuk, hogy az elkövetkezőkben egészségesek legyünk, édes legyen életünk, és mindig legyen egy közösség, ahova tartozhatunk.

Azért menjünk el, és vigyük magunkkal a bennük ragyogó Napot, amely erősödik mostantól, és ezt a ragyogást árasszuk szét a környezetünkre.
Család, szomszéd, munkatárs, akárki - - - észre fogja venni a ragyogó isteni napot, a bennünk Élő Sólymot.

 

 HÚSVÉT

A húsvéthoz ősi szimbólumok serege társul. Itt van mindjárt a tojás. A tojáshoz az emberiség kezdetei óta misztikus képzettársítások kötődnek. Az egyiptomi Ré Napisten tojásból született, a hindu hagyomány szerint Brahma egy arany világtojásból kelt ki. A régi kínaiak hite szerint is a kozmikus tojásból jött világra az első élőlény. A Kalevala világteremtési modelljében a kacsatojás játszik szerepet, a finn mitológia teremtő istennőjének, Ilmaternek pedig sastojással gyűlik meg a baja, és annak összetörése vezet a világ kialakulásához.

"A finn mitológia teremtő istennője, Ilmater 700 évig egyedül lebegett az óceánon. Ekkor sas szelte át a horizontot. Ilmater üreget képezett ölében, és a sas ott rakott fészket. Tojásai azonban összetörtek, a Föld a tojáshéjból, a Nap a sárgájából, a hold és a csillagok pedig a sastojás fehérjéből alakultak ki."

A finn Kalevala szerint a világ teremtésében szerepet kapott az arany tojást tojó kacsa, amelyet a magyar aranytojást tojó tyúkocskával vethetünk össze.

A világ kezdete a Kalevalából:

"Kacsa jön, kecses madárka,
Kóvályogva, karingálva,
Földet néz, hol fészkelhetne,
Helyet, hol lakása lenne.

Hát akkor a Vízasszonya,
Vízasszonya, ég leánya
Térdit, tengerből emelé,
Hogy a réce ott fészkelne,
Lakóhelyre jóra lelne.

Fészkit rajta meg is rakja,
Aranytojást tojik abba.

Már akkor a Vízasszonya,

Itt a térdén egyet rándít,
Tojás mind a vízbe szédül,
Tenger habjai közé dül,
Cserepekre hull csörögve,
Száz darabra zúzik össze.

Tört tojásnak alsó fele
Válik alsó földfenékké,
Tört tojásnak felső fele
A felettünk való éggé,
Sárgájának felső fele
Fényes nappá fenn az égen,
Fehérjének felső fele
A halovány holddá lészen;
…"
A görög mitológiában az egész világegyetem valaha az úgynevezett orfikus őstojás volt. A tojás a termékenység és az új születésének ősi szimbóluma. A feltámadás szimbóluma és használták a gonosz elleni talizmánként is. Az egyiptomi hieroglifákban a tojás a lehetőséget, a hatóképességet jelenti.

Vagy a nyúl. Téves az az állítás, hogy a húsvéti nyúl véletlenül, fordítási hiba miatt kerülhetett a tojással együtt a húsvéti szokásrendbe.

Nézzük a nyulat: Az egyiptomi hieroglifákban a létezés fogalmának a megtestesítője. Az ókori Egyiptomban a periodikus újjászületés kapcsán Ozirisszel is összefüggésbe hozták. A görög Aphrodité – szerelemistennő – kedves állata. (Ismét termékenységi szimbólum.)

A Nyúl-Hold kapcsolatra érdekes kínai legendát találtam. E szerint élt egy híres harcos, a „Mennyei Íjász”. A császáránál nagy érdemeket szerzett, például amikor egy napon egyszerre tíz Nap kelt fel, és iszonyú forróság támadt, a „Mennyei Íjász” megkereste a baj forrását, amely kilenc hatalmas madártól származott, akik forró lángokat, tűzgömböket lövelltek az égre. Őket lenyilazta, a madarak sziklákká változtak. A Mennyei Íjász a vízszellem húgát vette feleségül. Egyszer találkozott a halhatatlanság istennőjével, aki egy kis edényben csodaelixírt adott neki, amitől halhatatlan lesz, és repülni is tud. Az edénykét eldugta otthon, és eltávozott. Felesége – a vízszellem húga – furcsa fényt látott otthon és érdekes illatot is érzett. Megtalálta az edénykét, és megette az elixírt. Ettől aztán csak repült, repült, és úgy tűnt neki, hogy az űrben van, és csak ragyogó csillagokat lát maga körül. Erre megijedt, és félelmében kihányta a varázsszert, erre kicsiny fehér házinyúl lett belőle, akinek egész teste ragyogott, ő lett az ősanyag nőnemű része, mindenféle lét őse, a jin. Belőle alakult ki az űrben a Hold. Férje a Mennyei Íjász lett a Nap, a férfi őserő, a jang.

Egyszóval a feltámadás, a halhatatlanság, az élet örök körforgása a termékenység révén - ez a szimbólumkör kapcsolódik a tavaszhoz, a húsvéthoz.

 PÜNKÖSD ünnepe.

 

Szintén mozgó ünnep, a húsvét utáni 50. napon tartjuk. Nevét is innen kapta, a görög pentekosztész, azaz ötvenedik szóból származik. Állítólag zsidó eredetű, az Egyiptomból való szabadulás utáni 49-50. napon az aratás befejezését ünnepelte meg. Valójában itt mással állunk szemben.

 

A keresztény egyház Jézus mennybemenetelének ünnepét, illetve a Szentlélek leszállását az apostolokra ünnepli.

 

Kép
Jó, jó! De honnan ez a 49, azaz ötvenedik nap? Erre a tibeti halottaskönyvből, illetve tanaikból kapunk választ.

 

 Ugyanis a test halála után a lélek 49 napig tartózkodik a bardo-ban, "köztes lét"-ben, mielőtt karmájának, életútjának megfelelő helyét megtalálja, illetve készen állhat az újbóli megszületésre.

 

"Egész életünk és haldoklásunk is tulajdonképpen egy-egy bardo-állapot, de ezt követően a tibetiek 3 bardot különböztetnek meg:
1. Csönyid=  a halál pillanatának bardoja
2. Csikhai = a sugárzás vagy törvénylényegőség bardoja, álomszerű, látomásos szakasz
3. Szidpa = a változás, létesülés bardoja. Az újjászületésre való felkészülés állapota.

 

A lámaizmus szerint a köztes lét 7x7 napig, azaz 49 napig tart. Innen ered Jézus halála után, a bardoállapotban eltöltött idejének vége, és az 50. napon a mennybemenetele következett.

 

A régi magyar hagyományban az ünnep neve ISPILÁNG. A táltosok hite szerint az ispiláng a szentszellem (szentlélek) ünnepe. Ekkor a lelkünk mellé megkapjuk a szellemet (szabad lelket). A tiszta lánggal égő SZELLEM nem más, mint a bölcsesség (tudás) és szeretet IKERLÁNGJA, ISPILÁNG. A táltosok, regősök házról-házra jártak, tüzzel-vízzel áldották a házakat és a háznépet.

 

" ......  Naporcájú ISTENATYÁNK,
igazat adván feleségének megígéré,
hogy lelkének szent tüzét bocsájtandja a földre,
ha az ember is igyekszik,
ha ő is törekszik nemesedni, javulni.

Ezért keresztelünk tűzzel,
és ezért várják az emberek
Ispiláng tüzét, a Szentlelket.
Pedig nem várni köll arra, hanem elébe menni,
bévül, kinek-kinek magának, saját lelkében –
s akkor elnyeri ISTEN világosságát,
megújító, tisztító lángját.   ......."

 

 

Kép

Ispiláng, ispiláng, ispilángi rózsa.....

 

Augusztus 20. Szent Korona, Államalapítás, Szent István király és Újkenyér ünnepe.

Augusztus huszadika egy olyan ünnep, amikor az államalapítás kapcsán több, mint ezeréves múltra tekintünk vissza, mégis maga az ünnep elég fiatal, a XX. századtól hivatalos nemzeti ünnep, mely egy katolikus ünnepből és a szent jobb körmenetből vált nemzeti ünneppé.
Kép
A Horty rendszerben a végzős növendékeket a Ludovika akadémia udvarán avatták tisztté, a kormányzó jelenlétében. A Rákosi-diktatúra megőrizte a tisztavatást, csak itt már a Ludovika helyett a Honvéd Kossuth Akadémia növendékeit avatták. E korszakban szünetelt a tüzijáték, helyette tábortüzet raktak a Gellérthegyen. Valamint a körmenetet szüneteltették, innentől negyven évre. Viszont a kitüntetések adományozása is a diktatúra éveiben kezdődött.

1948-ban megszületett az új kenyér ünnepe elnevezés, mint központilag előírt szóhasználat. A kifejezést azonban hamar felváltotta egy újabb elnevezés, az alkotmány ünnepe. 1949. augusztus 20-án lépett életbe ugyanis az alkotmány, az elkövetkező években pedig ez a kifejezés dominált.

----------

A magyar ember mindenkor „Életnek” nevezte a búzát, a legfontosabb kenyérnövényünket. És valóban „Élet” minden egyes gabonamag. Mert ezek a kicsi magok bármikor képesek életre kelni. Magukban hordozzák az „Életcsírát”, a magba zárt kozmikus energiát.

Magyar elõdeink vándorlásaik során földmûveléssel is foglalkoztak. A legrégebbi nyomok öt gabonafélére, a KÖLESRE, az ÁRPÁRA, a HAJDINÁRA, a BARNA RIZSRE és a BÚZÁRA utalnak. Ezekbõl kenyeret, lepénykenyeret, langallót-lapónyát, kövön sûlt leppencset és hamubasült pogácsát sütöttek. Emlékét népmeséink is õrzik.

Az élesztős kenyér újabb "találmány", ezért nézzük most a lepény-lapónyát, ahogy ujgur testvéreink a mai napig készítik.

Kép

Ajánlás:
Szent István Intelmeinek üzenete :www.vjrktf.hu/carus/honisme/ho000432.htm

...."Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma."... Úgy legyen, jusson mindenkinek.

Kép

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

imolaringo@gmail.com

(Iringó, 2008.12.22 13:27)

Csuda jó volna,ha minenki tudná ezt az igaz változatot s így lehetne élni!Úgy érzem,hogy ez nemsoká meg is valósul.Egyre többen fedezik fel,egyre nagyobb az igény is az emberibb,igazabb élet élésére.NAGYON VÁROM MÁR ÉN IS.Hála és köszönet NEKED,amiért oly buzgón és kitartóan dolgozol,tevékenykedel ennek ügyén.ISTEN ÁLDÁSA KISÉRJE UTADAT! Szeretettel:Ildikó

karácsony

(Marcsi, 2008.11.25 09:54)

Gabilla!
Nagyon szép, érdekes, bensőséges összeállitásod. Terjesztem. Köszönet!
Marcsi