Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


DRÁGA KINCSÜNK - A MAGYAR NYELV

2008.12.17

Tudtad-e, hogy nyelvünk ősiségét egy angol nyelvész és irodalmár, Sir John Bowring, aki sok nyelv mellett magyarul is beszélt, emígyen jellemzett az 1830-ban megjelent "Poetry of Magyar" című verses kötetének előszavában: "A magyar nyelv messze magasan áll, magában. Egészen sajátos módon fejlődött, és szerkezetének kialakulása olyan időkre nyúlik vissza, amikor a legtöbb európai nyelv még nem is létezett. Önmagában, következetesen és szilárdan fejlődött nyelv, amelyben logika van, sőt matézis, erő, a hangzatok minden hajlékonyságával és alakíthatóságával.

E nyelv a nemzeti önállóság, a szellemi függetlenség legrégibb és legfényesebb emléke... A magyar nyelv eredetisége még ennél is csodálatosabb tünemény! Aki megfejti, isteni titkot boncolgat, annak is az első tételét: ..."?

Tudtad-e, hogy a magyar nyelv tömörítő hatása szinte egyedülálló? Hogy hihetetlenül gazdag, képalkotó képessége van szavainknak, hogy "tárgyas ragozásával, harminchat mozzanatos, negyvenhat gyakorító, sok-sok kezdő, müveltető, ható igékkel, főleg pedig igekötőink előre és hátravetésivel, amivel a cselekvés és az idő boszorkányos árnyalatait és mozzanatait jelölhetjük. Ilyen bravúrra a világ egyetlen más nyelve nem képes!"

Példa a "néz" ige módozataira: néz, nézeget, nézelődik, nézőben, nézve, nézvést, nézetlen, nézhetetlen, néztében, nézetében, stb.

Tudtad-e, hogy míg a nagy nyugati világnyelvek legjobb esetben is csak 7 magánhangzót ismernek (az olasz például csak 5-t), addig a magyar nyelv 14 magánhangzót ismer és használ: a-á, e-é, i-í, o-ó, ö-ő, u-ú, ü-ű?

Tudtad-e, hogy a nyelvek összehasonlításában mint a legdallamosabb az első helyen álló olasz és a második helyen álló görög után a magyar következik? Ezt nem kisebb nyelvtudós, mint Giuseppe Mezzofanti bíboros állította (1774-1849), aki 58 nyelven írt és 103 nyelven beszélt. Ő maga mondotta, Ludwig August Frankl költőnek: "Tudja, melyik nyelvet tartom az olasz és görög után minden más nyelv előtt leginkább dallamosnak és a verselés szempontjából a leginkább fejlődésre képesnek? A magyart. Ügyeljen, mert egy feltündöklő költői lángész még igazolni fogja nézetemet. A magyarok, úgy látszik, még nem is tudják, micsoda kincs lakozik nyelvükben..."

Érdemes alátámasztásul elolvasni Barabási László: "Magyarul gondolkodni" című könyvét, amelynek rögtön az elején a fentiekre vonatkozó kutatásokról van szó.

Eszerint különböző korok és országok nyelvészei, történészei jutottak ugyanarra a következtetésre. Az alap tézis, hogy egy nyelv volt és egy nemzet (a Biblia is ezt tudatosítja).

A Szovjetúnióban élő- Maár nevű kutató szerint egy ősnyelv, egy szótagnyelv volt, amelyet aztán különböző irányokba fejlesztettek. Ez a nyelvelmélet azt állította, hogy a világ összes nyelve egy szócsomagból alakult ki. Maár az orosz nyelvből indult ki, de egy olyan ősnép létét sikerült igazolni, amelyhez képest az orosz egy totyis gyereknek felel meg, ezért ,na meg a bibliai kapcsolódás miatt sztalin elvtárs lomtárba dobatta és a kutatások nagy részét megsemmisítették.

De sebaj, 1952-ben Morris Swadesh útnak indított egy nyelvelméletet, a glottokronológiát, amely egy 100-200 szavas listára alapozta feltevéseit, amely olyan szavakat tartalmazott,amelyek különösen ellenálltak a változásnak. Összevetették a nyelveket, hány "listás szó" volt bennük. (Maár féle nyelvelmélet nyugati felfedezése!). Ma már számítógéppel kutatnak, és mindenki a magyar nyelvben fedezi fel a legősibb szókészlet döntő meglétét!!!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

véleményem:

(mudibarát, 2009.07.02 21:30)

Van igazság abban, amit mondasz, testvér. Szerintem a magyar nyelv nagyon gyönyörű, s szerintem nem az a legszebb benne, hogy mennyire lehet tömöríteni a mondanivalódat, hanem hogy hányféleképpen képes kifejezni...A zárt e-vel kapcsolatban pedig teljesen igazad van. De a magyarban is megtalálhatók a bizonyos "fonémák" amik a szóban másként ejtett hangokat jelölik(mint az "n" a néni és ing szóban másként ejtetik)
Sajnos mostanában a magyaroknál divat lett más nyelvek országok majmolása, és teljesen lökött az, akiben van magyarságtudat...Sőt aki egy kicsit is tiszteli azt, az biztosan magyarkodik, valamilyen politilai célzattal beszél, fanatikus! Sajnálatos, hogy egyesek így gondolkodnak. Míg külföldön, például Szlovákiában(ott élek) kissebbség vagyunk, és iskolában belénk nevelik a magyarságtudatot. Le kéne már szokni Amerika majmolásából, lassan de biztosan úgyis tönkremegy.

mf@gmail.com

(Merdhith, 2009.02.05 02:12)

csupán néhány megjegyzés:

Giuseppe Mezzofanti bíboros minden valószínűség szerint azért tartotta a magyar nyelvet a 3. legszebbnek, költészetileg legfejlettebbnek, mert ugyanúgy vannak benne hosszú-rövid szótagok, mint az ógörögben, vagy a régi itáliaiban (kései latinban), így alkalmas az antik verselésre, ellentétben majdnem az összes modern indoeurópai nyelvvel.
Ami azért valljuk be, tényleg nagyon költőivé teszi ezt a nyelvet, elég csak (többek között) a teljesen ionicum minores-ba, félig hangsúlyos felezőbe írt Csokonai versre gondolni (a hatalmas szerelemnek-megemésztő tüze bánt-te lehetsz írja sebemnek - gyönyörűszép tulipánt stb...)
Tömörítő hatással pedig nálam jelenleg a német viszi a prímet (összetett szavak), de az inuit nyelv még durvább. Pl: Qimuksikkuurumavunga 'Kutyaszánnal akarok menni'.

A magánhangzók összehasonlítása nagy butaság, hiszen pl. a magyarban nincsen meg az angolban szereplő bird vagy work szóban ejtett hangok (ez nem ö!), vagy pl. nálunk nincsenek diftongusok.
De ami a szerző abszolút tájékozatlanságát a nyelvészeti (nem nyelv"tudományra", vagy bármilyen "hivatalos" dolgokra gondolok most, hanem pl. egyszerű adatgyűjtésre, ami mindennek az alapja), hogy még a magyar nyelvet általa dícsérendő számot is kisebbíti: ugyanis nem veszi figyelembe a zárt e-t, ami külön magánhangzó volt (és sok helyütt még mindig az - jó, tudom, nagy Pesten nem, és ami nem Pesti, az már nem is magyar) a magyarban. Olyannyira, hogy jelentésmegkülönböztető szereppel bírt. Például: megfejtem (nyílt e-vel a végén, jelen idő) a rejtvényt és megfejtem (zárttal) a kecskét (múlt idő).

"és mindenki a magyar nyelvben fedezi fel a legősibb szókészlet döntő meglétét": sajnálattal kell közölnöm, hogy majdnem minden nemzet tudósa a saját nyelvében véli felfedezni a mitikus ős-nyelvet:) A 19. századból például rendkívül tudományos szlovák munkák tanúskodnak a "tót nyelv" ősiségéről :), de ezeket valahogy mindig elfelejtik idézni, és szerintem ma is születnek hasonló kutatási eredmények Pozsonyban:)

Minden bírálatom csak azért írtam le, mert a magyar nyelv valóban unikális, és gyönyörű nyelv, éppen ezért megérdemli azt a tiszteletet, hogy nem terjesztünk róla mindenféle kitalációt, beteges fantazmagóriát, amivel valóban megérdemelt kiválóságait is csökkentenénk.