Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A KOZMIKUS MAGYAR ŐSVALLÁS NAP-ÉJ EGYENLŐSÉG ÜNNEPE

2009.03.22

március 21.-e, a KOZMIKUS MAGYAR ŐSVALLÁS NAP-ÉJEGYENLŐSÉG ünnepe.

Ez az ünnep-bokor – hiszen sok ünnep csoportosul e nap körül – az ősvallás egyik legjelentősebb ünnepe.

Hiszen ekkor van Szent Benedek napja, a MÉH ünnepe -(Szent József napja, március 19.), Gyümölcsoltó Boldogasszonyunk ünnepe, (Március 25.) a VÍZ ünnepe, stb.
Nézzük az összefüggéseket:

Szent Benedek Európa védőszentje 480 körül született, neve áldottat jelent. Napját március 21-én ünneplik, amikor a FÉNY győzedelmeskedik a sötétség felett. Ekkor van ugyanis a nap-éj egyenlőség ideje, ettől kezdve a nappal hosszabb, mint az éjszaka. A legenda szerint Benedeknek a HOLLÓ visz táplálékot, miként a pilisi-Pálos rend Remete Szent Páljának, akinek irányítója és szent madara lett a HOLLÓ. A HOLLÓ a Tudás fáján ül az Édenkeretben. Benedek napján az éjszakai égbolton delel a Holló csillagkép. A hét csillagból álló csillagkép a teremtés hetességét idézi. Ehhez az ünnepkörhöz a „”tavaszi teremtés” az élet sarjadása, a termékenység, az Élet Vize szorosan kapcsolódik.

Kép Ősvallásunk eme ünnepéhez szorosan hozzátartozik a MÉH tisztelete. A MÉH valamilyen módon védőállatunk. Herodotos történelemkönyvének ötödik részében említést tesz a Duna (Ister-Istár) népességéről: „… az Ister felett lévő országot méhek birtokolják és azok miatt nem lehet odamenni.” …’Ezek a méhek Atilla idején is itt laknak, a cikádának nevezett kincs (szkíta arany méhek) is az ő korából származik, így ezer évig biztosan itt laktak tulajdonosaik.’

Kép Szkíta arany-méhek, cikáda

Cser Ferenc: Gyökerek c. munkájából: „ „” …a lélek jelképének tekinthető a méh. A Kárpát-medence újkőkori műveltségeinél gyakran megjelenik és eléggé egyértelműen lehet belőle érezni a termékenység kultikus jelképét. …. A méh korábban, mint cikáda a szkítáknál, később a keltáknál, majd a történelmi időkben a hunoknál és a Merowingoknál is jelen van, mint kultikus jelkép. (a bölcsességet jelentette a méz, és a méh volt a legszentebb állatuk.) …”

Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai c. munkájában ír a méh-kultuszról:

”..A méh háziasításának helye Kisázsia lehetett. A legrégibb méh-kultusz gyökerei is oda nyúlnak vissza, és a legrégibb méh-ábrázolás Catal Hüyükből ismert. "Catal Hüyükben a Nagy Isten nő bika alakban szüli meg a fiát-férjét, őt magát azonban méhként tisztelik. Ezért görög földön sok istennő papjait melisszáknak (méhek) nevezték, az epheszoszi Artemiszt pedig méhként ábrázolták.”
Máshol: „…a nap termékenyítő működését a földre lövelt lélekatomok útján: a »mehi « (világítani, fényleni) hieroglifának a görögök omfalosznak (köldök) nevezett ábrázolatával való összefüggésével magyarázza. Ez az omfalosz egy tojásalak, melynek felülete lyukakkal van áttörve. A tojás körül aztán ahhoz hozzá tapadva, a lélek-méhek fehér golyócskák alakjában keresik a lyukakat, amelyeken át, megtestesülés végett behatolhassanak."

Az anyaméh és a mag kapcsolata nyilvánvaló. A lélek-méhek tehát a magokhoz hasonlóan jutnak be az anyaméhbe, (inkarnáció) ami magtárhoz vagy kaptárhoz (méhkas) hasonlítható. Ez a világfa (életfa-tejút)- istennő égi képéhez kapcsolódó hit: a világfa odva (azaz az istennő hüvelye, illetve méhe) az égi méhek lakhelye, ahonnan kirajzanak mézet gyűjteni. A magyar méh-kultusz annyira ősi, hogy a nyelvünk is őrzi. Míg az indoeurópai nyelvekben az összefüggés a méhek és az anyaméh elnevezése között nincs meg.
A MÉH jelképezi a Napot és minden hozzá kötődő energiát. Asszíria Nippur városa romjai között ékírásos agyagtáblákon találkozhatunk Mylitta istennő nevével, ami méhecskét jelent.

A szülésnek külön istennője volt - kezdetben Past és Ízisz, később Mylitta a Hold istennője, a bábaasszonyok istennőjeként Heqt-ot tartották, akinek jelképei a szülési fájdalmak szimbólumai, AZ ÍJ ÉS A NYÍL volt. (Istár mellékneve!!)
Nyugaton használják a méhre a „Mária madara” elnevezést is, és szívesen tekintik a lélek szimbólumának, Szent Bernát pedig egyenesen a Szentlélek jelképének.

A MÉH SZENT JÓZSEF ÁLLATA, a méhészek József napon március 19-én, eresztették ki őket.

A méhnek az életadó Ős-Istennővel kapcsolatos szakrális összefüggése a magyar nyelvben az életet adó anyaméh elnevezésben mutatkozik meg beszédesen.

További örökségünk, a rejtélyes kaptárkövek. Eszerint a hazánkban sokhelyütt fellelhető kaptárkövek szakrális célokat szolgálhattak.
D.Sz.Mereskovszkij: Kelet titkai c. könyvében, A kettő titka Tammúzban fejezetében a következőket találtam: "Egy Militta (babiloni nyelven Mualittu, "szülő nő", "anya") istennőnek szentelt kőkúpon asszír pap látható az oltár előtt, ...."
Ez jelentheti, hogy kaptárköveink oltárként szolgálhattak az ősidőkben, és az Ős-istennő tisztelete dívott hazánkban (is). A rejtélyes ablakocskák pedig talán gyermektelen párok gyermekkérő oltárkái lehettek a termékenységi istennőhöz. (?)

Az élet alapja a Víz, tehát a termékenység ünnepkörben a VÍZ ünnepe is szerepel. Hivatalosan március 22-én van a VÍZ VILÁGNAPJA. Ennek az eredeti is ősidőkre nyúlik vissza. A szkíták ANAHITA vízistennője volt a legfontosabb teremtő istennő. A lábai helyén két kígyó volt, jelezve, hogy az élet a vízből ered, víz nélkül nincs élet. Sok nép mitológiában szerepel a kígyólábú Anyaistennő, aki az embereket teremtette.

Ezt a vonalat viszi tovább a teremtő főistennőnk, a BOLDOGASSZONY-kultusz is. A NAGYBOLDOGASSZONYNAK hét leánya közül az egyiknek napja – a GYÜMÖLCSOLTÓ Boldogasszonynak – március 25-én van. Nehéz lenne a tavaszi termékenység ünnepkörrel való kaKéppcsolatát nem észrevenni.

Az Életfa gyümölcsei, az élet VÍZ-eredete, a MÉH szerepe a teremtésben, a ”gyümölcsözésben”, mind a tavaszhoz, az Életadó istennőkhöz, a termékenységhez, azaz a tavaszi nap-éj-egyenlőséghez kapcsolódik.


KépSzkíta arany, "kígyólábú Anahita Anyaistennő

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

tetszik

(zsu, 2010.01.03 19:00)

Nagyon érdekesnek találtam az írást és felmerült bennem a kérdés, hogy miért nem tanítják általánosban a fontos tudást a felesleg helyett?
Köszönöm!