Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Esetem a KEN-EDI Utazási irodával

Nem szokásom blogszerű beírásokat közzétenni, de megígértem a Ken-Edi-nek, hogy ezt nem hagyom annyiban. Ígéretemhez híven, íme a nekik küldött levelem okulásul másoknak:

Tisztelt Ken-Edi Travel Utazási iroda!

Több, mint egy hetet vártam a kirándulás után, hogy a Cseh várak út visszhangja mit vált ki Önökből. Esetleg egy bocsánatkérést, vagy egy utalványt fájdalomdíjul, de sehol semmi.

Úgy gondolom, hogy nem érkezett meg – vagy nem a történtek szerint - az információ a vezetőséghez. Ezért a jószándékú tájékoztatás vezérel, amikor e levelet írom.

Kezdjük a történtek felidézését mondjuk az utas, az én szempontom szerint:

Május 19-én indultunk a Cseh várak útra. Ám még Bécs határában két kerékkel kevesebben lettünk. Ez tekinthető vis maior-nak, bár felelőse biztosan van, hogy így „anyátlanok-kereketlenek” lettünk. De a helyzet kezelése az, ami kriminális volt.

2-3 óra múlva felvezetéssel elérkeztünk egy parkolóba, „gáborbácsi”- (nemecsek után szabadon) - csak ekkor telefonált segítségért, kérdésünkre azt mondta, nem tudta, hogy hol vagyunk.

Ezt furcsálltuk, hiszen 1. a buszban van GPS,   2. a segélyhívó (100 méterre volt tőlünk) száma alapján megállapítható a helyzetünk,   3. felettünk alacsonyan szálltak le a repülők (következtetés- Bécs repülőtere mellett vagyunk)   4. olyan sűrűn állnak Bécs előtt a leállósávban hiányzó kerekű narancssárga autóbuszok, hogy nehéz lett volna a mienket megtalálni közöttük.

Mivel csak ezek után telefonált (saját bevallása szerint) ettől kezdve ketyegett az óra újból. Páran az árnyékos teraszról figyeltük az eseményeket, de a többieket ott állatta a tűző napon a busz mellett. (Sok idős, hetvenes-nyolcvanas)

Újabb idő kb 2 óra elteltével megérkezett a bécsi operás csoport busza, amire gáborbácsi felparancsolta a népet, - eléggé átgondolatlanul, helyzetfelismerésének és tudásának legjavát adva – elkezdődött újabb egyórás kalamajka, mert a buszon a másik csoport holmijai voltak. Ezeket kellett összeszedegetni, a túlbuzgóktól védeni a saját holminkat, amit szintén átömlesztettek a lerobbant buszba. (Képzelem az Operás csoport reakcióját!) A mi csomagjainkat is átrámolni a buszra, stb..

A hatórás késésünk miatt persze a sörgyári programunk elmaradt, és eléggé késve érkeztünk a szállásra is.

A szállás!!!

A helyet autóbusszal nem lehet (nem lehetett volna?) megközelíteni, erre a következtetésre a városmag háromszori körbekerülési után jutottak (újabb felesleges időveszteség) majd a csomagjainkkal többszáz méteres cipekedés után jutottunk el a szállóhoz. Egy négycsillagosnak aposztrofált szálló esetén ez megengedhetetlen.

Mi is láttunk buszokat áthajtani a főtéren, gáborbácsi is megérdeklődte a recepción, hogy valóban be lehet hajtani-megállni, de parkolni nem lehet. Többszörre sem sikerült azonban vele megértetnünk, hogy a csomagok fel- lerakásához a behajtás-megállás elegendő, utána a parkolás helye a vendégeket nem igazán érdekli. Tehát minden nap gyalog kellett a parkolóig elmenni, ami leginkább a csomagos érkezés/távozás esetén volt nagyon kellemetlen. (Ismétlem sok idős ember!)

A szállás négycsillagos besorolása (szerintem a sok sörtől duplán láttak) erősen kétséges. A prospektusban egy szép, főtérre nyíló, elegáns homlokzatot mutatnak, de ez erősen félrevezető, felveti a tudatos megtévesztés tényét. Egy átriumos udvaron messze áthaladva, egy eldugott sarokban van a szálló maga, és a valódi portálja egy kis jelentéktelen utcácskára nyílik, észrevehetetlen, szintén jelentéktelen portállal. (Csak úgy találtunk oda, hogy a kalapos után figyelni kell, mindjárt ott lesz. Röhejes.)

Egy-két dolog, ami a négycsillagos hotel ismérveit tartalmazza, csak kiragadva.

A négycsillagos szálloda ismérvei:

Felszereltsége:   - A szálloda legalább egy különteremmel rendelkezik.

A szobák berendezése.  …, jegyzettömb íróeszközzel,…

A vizesblokk  a fürdőszobákban csomagolt zuhanysapka, …

Kötelező szolgáltatások:  csomagszolgálat: legalább napi 16 órán át londiner által.

az egész évben üzemelő szállodában: a la carte étel- és italválaszték, ….

A kiemelt részeket hiányoltuk.

 

A szállóhoz egy lassúreagálású kicsi lift tartozik (csomagokkal 2 ember fért be, egyébként 4 személyes) amíg ezzel felhordta mindenki a csomagját….. Mosdó csak a szobákban, illetve a portáról elkért kulccsal kívülről megközelíthetően. Szóval négycsillagosan.

A vacsoráról kiderült, másik szállóban van, - ugyebár egy valóban négycsillagos hotelnél ez megengedhetetlen - ahová nem szabadon mehetünk, hanem kizárólag csoportosan, meghatározott időben, ami a személyes szabadságot erősen korlátozza. De ha még csak ez lett volna a probléma!

Az étteremben csak mi voltunk, előre kijelölt időpontban, és menüről volt szó, ennek ellenére másfél óránál kevesebből nem úsztuk meg egyik nap sem, ami érthetetlen. Ha csak úgy betévedek valahova, nem készételt, hanem frissensültet rendelek, akkor mondjuk ennyi időbe telik. De ha számolnak a jöttünkkel, pontos létszámmal, előre lekötött – elkészíthető – menüvel, akkor mi tart ennyi ideig?

A legszebb az egészben, hogy gáborbácsi még egy pohár vizet sem tudott elintézni nekünk, a WC-ben, a mosdóban, a tenyerembe mert vízzel kellett a gyógyszeremet bevenni, ami eléggé elképesztő a számomra, egy kultúrhelyhez képest.

Ráadásként gáborbácsi eléggé dehonesztáló kijelentéseket tett a magyarokra általában – felmerült, hogy ő vajon gyüttment ebben az országban? – hogy mit képzelnek, ingyen semmi, mert el kell mosogatni. Felajánlottam, hogy elmosogatok magam után, de így sem értem el a célomat.

 

Hogy valami jót is mondhassak az a látnivalók szépsége. Amiről persze vajmi keveset tehettek gáboraink, pedig sokszori eltévedésekkel erősen igyekeztek.

Az utolsó napunk eléggé furcsára sikeredett. Az elmaradt első napi  sörgyári látogatást pótlandó program után a többi helyszín látogatása eléggé szűkre sikeredett. A legérdekesebb a Jindrichuvi esetünk, ahol – szintén eltévedve? – beszorultunk egy utcába,  gáborbácsi leszállított, hogy meg tudjanak fordulni, és ezidőre 10 perc, azaz tíz perc „szabadidőt kaptunk”, cinikusan megjegyezte, ne mondhassuk, hogy nem hozott el minket ide, és íme, láthatjuk a templomot.

A kolostor látogatása, városnézés lett volna a hivatalos program, de még mai napig nem tudom, hogy hol van ez a kolostor.

Nos, röviden ezek az esetek, amik miatt vártunk volna valamilyen reagálást, bocsánatkérést, fájdalomdíjat, valamit, amivel a hírnevüket nem rombolták volna le.

Nagyon sajnálom, mert bár törzsutasuk voltam, de ezek után mindenkit csak lebeszélni tudok az Önök útjairól. (Több veszteség is érte – ha nem is tudnak róla – többekkel jutottunk az utastársaim között erre az elhatározásra, akik a békesség kedvéért nem jelezték nemtetszésüket Önök felé.)

 

Aláírás, stb....

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

temesvarigabilla@gmail.com

(T.Gabilla, 2017.06.08 10:45)

A konfliktus végeredménye az lett, hogy letiltottak minden járatukról. Tudom, hogy ez törvényellenes, de elég jellemző - a fentiek ismeretében - a Ken-Edisekre (?) a konfliktuskezelésükre.
... és mindezt a XXI. században....