Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A ROVÁSJELEK TITKAI

2010.06.12

TARTALOMJEGYZÉK
BEVEZETÉS
AZ ÍRÁS MISZTÉRIUMA
SZAKRÁLIS ÁBÉCÉ
AZ ŐSI KÍNAI ÍRÁSJELEK
AZ ŐSI TÜRK ÍRÁS
AZ ŐSI MAGYAR ROVÁSJELEK
A RÚNÁK EREDETE
A FUTHARK
MIT JELENT A RÚNA SZÓ?
MIRE ALKALMAZTÁK A RÚNÁKAT?
AZ ŐSI GERMÁN MITOLÓGIA VILÁGA
A RÚNAJELEK
FREYA RÚNÁI
HAGALL CSOPORT RÚNÁI
TYR RÚNÁI.
ANGOLSZÁSZ JELEK
A RÚNÁK FAJTÁI
ISTEN RÚNÁK
TŰZ, NAP, FÉNY RÚNÁK
TERMÉKENYSÉG RÚNÁK
VÉDŐRÚNÁK
FA-RÚNÁK
ÉVSZAKOK, NAPFORDULÓK RÚNÁI
MAGYAR MITOLÓGIA ÉS ROVÁSOK
MÁGIKUS VILÁGKÉP
VILÁGFA
ATYAISTEN, BOLDOGASSZONY ÉS SZÉLANYA
NAP, HOLD ÉS HAJNALCSILLAG
TÜNDÉR ILONA
A NAP KULTUSZA
AZ ŐSÖK
ÁLDOZATI ÜST
A ROVÁSJELEK
A RÚNÁK ÉS ROVÁSJELEK ÖSSZEVETÉSE
ALAKILAG ÉS FOGALMILAG AZONOS JELEK
ELTÉRŐ ALAK, AZONOS FOGALMI ÉRTÉK
HASONLÓ JELEK
ODIN ÉS AZ ŐSEGY
A MÁGIKUS TEKNŐS
Észak és víz
Nyugat és Hold
Dél és tűz
Az égbolt, menny
JELSOROK
A Nap-Föld-Forrás-Űr rovásjelei
A Hold, nagy-nyugalom-hal jelek
H, E, É rovásjelek
A BOGÁRJELEK
TPR – a felkelő Nap?
TPRS – beavatási fokozat?
NT a lenyugvó nap?
MP a menny?
US a búza, gabonaanya?
MP a Vízisten?
EZ + AZ
Bözön Bika
Csodaszarvas
Az Égigérő Fa
Az elfeledett i-hangok
A gyógy-írás-ról
ew – ö
VÉGSZÓ
FÜGGELÉK
MITIKUS ÁLLATOK
SZENT FÜVEK, FÁK
BOLDOGASSZONY NÖVÉNYEI
TŰZSZERTARTÁSOK FÜVEI
AJÁNLOTT ÉS FELHASZNÁLT IRODALOM
TÁRGYMUTATÓ
TARTALOMJEGYZÉK

Az írás misztériuma

 

Minden kultúrkörnek megvan a maga mítosza arról, hogy a nyelv és az írás miként jött létre. A kínaiak az ábécét Cang-Csie istennek tulajdonították, akinek sárkányarca és négy szeme volt. A mítosz szerint az írásjegyeket a csillagképekből, a teknős hátán lévő rajzolatból, és a homokban látható madárlábnyomokból alkotta meg.

Más források szerint: Fu-Hszi legendás kínai császár volt, akinek a Sárga-folyó Sárga Sárkánya elárulta az írás rejtélyét. Ezért nevezik Sárkányírásnak, ami alatt leggyakrabban a rúnaírást értik. A fenti két állítás nem zárja ki egymást, hiszen az isten alkotta meg, majd a sárkány őrizte a titkot, amit azután a császárnak elárult. (Sárkányokról a 108.oldalon.)

 

Egy skandináv történet azt meséli el, hogy Odin isten hogyan hozta létre a rúna-ábécét, miután kilenc napon és éjjelen át a világfán függött. A kilencedik napon a fáról lehulló gallyak bizonyos jelek és szavak rajzolatát adták.

 

Viszont még egyszerűbb az ősi székely-magyar rovás ábécé keletkezésének magyarázata, amely állítólag a pók hálójában fellelhető geometriai alakzatokból állt össze. Sokak szerint ez volt az első igazi ábécé. Ennek köszönhető, hogy a pókot tekinthetjük a nyelv és az írás-mágia tanítójának. A pók lett a mitológia szerint az ősi nyelvek és az ábécé titkainak az őrzője.

Az írt, rótt, vésett jelekhez mindig mély titkok tapadtak, valami mágikus, misztikus eredet kapcsolódik hozzájuk.

A rúnákról írták, hogy ezek „az ősi nyelv betűi, a Régi Írás rúnái, amelyekkel a Világokat teremtették.”

Szakrális ábécé

Pár szóban beszéljünk az emberiség szakrális őshangjairól. Ehhez ajánlok egy könyvet az érdeklődőknek. Rozsnyai Ágnes: A magyarság spirituális gyökerei című művében ír a szellemi ábécéről.

Steiner említi, hogy ”  a hangképzésnek kozmikus eredetét fedezhetjük fel a „virágot beszélő” magyar motívumokkal kapcsolatban is. Hiszen a mássalhangzóság a fizikai testünkben rezonál, míg a magánhangzók az ember lelkének zenéjét képezik.”…

„Az i-vel igent, Igét, és igazságot mondunk, Isten nevét intonáljuk, ugyanez jelenik meg Izisz, Istar, Inana istennők nevében is. A német Ich (én) szóban például az i hang, az én-tudat, öntudat i-je – úgy is, mint az istenek i-je – sajátos, lényegi összefüggésben van a Licht (fény) kifejezéssel. … Énünkben, énérzékünkben már a szellemi fény-minőség ragyog fel.! „..

„A magyar e, é hang más nyelvpárhuzamok összefüggésében is ugyanezt a rokon minőséget hordozza! Így például egyik legősibb nyelvi példaként, az Enki, Enlil sumér istennevek e-je isteni „hangzat”, a név en gyöke pedig (jelentése: úr) a magyarban az én szellem-minőség hordozójaként maradt fenn nyelvünkben. (enmagam, engem…) „

(Egybehangzik ezzel a Genezis rejtélyes utalása: „Kezdetben vala az Ige, és az Ige Isten vala.”, és a gnosztikus hagyományok egyik mondata: „akkor a teremtő Isten kimozdult az én Atyám állapotából és háromszor kiáltotta: IE! IE! IE!. A rejtélyes I és E a nyugvó ősanyagot geometriai ábrákká rendező vibrációja a „lét két tartó pillére”.)

Olvashatunk könyvében arról, hogy a t-hang szilárd végességet jelöl, ezért más nyelvekben a halál szóban t-betű fordul elő. (Tod), (valamint a magyarban is minden múltbeli eseményben szerepel, tavaly, tegnap, és például a múlt idő jele is t.) A magyar halál szó „egy ősi tudást, a halál utáni lélekséget, élőséget közvetíti szüntelen”. Tehát ez is bizonyítja, hogy őseink hittek a halál utáni életben, újjászületésben.

„A tan és tud gyökök alapszavában, s az ezzel rokon táltos névben, az itt kimondott t-ben úgyszólván az isteni lehelet teljesen a földi szférába érkezett. …  teljesség, tökéletesség, tenger, teremtő … ”

„… az m hangot például az indusok különösen szent hangnak tartották, mert ezt a legindividuálisabb kiejtés, dialektikus is a legkevésbé változtatja meg. Az érzéken túli aspektusban a szellemi régiókhoz tartozó minőség jellemző rá: a szanszkrit maha (nagy), man (gondolkodni), …  a Manasz (isteni, szellemi erő – szellem-én) manna (mennyei táplálék), manusa (ember) ... Ma (anyaistennő), a latin Mater (anya, istennő), a német Mutter (anya), a sumér ma, mad (ország, vidék)...  A magyarban a magas, magasztos, mindenható szavak, ... e karakterhez tartozik a mágus szó, amely az érzéken felüli képességek aspektusa. ...

De a mag a növényi és állati életerő fókuszát is megjeleníti, továbbá emberutódot, magzatot jelöl…”

„ … a k teremtő erőelem, mint a karma … ugyanakkor, mint matériabeli ellenszegülés, akadály érzékelhető az ék, eke, … német Haken (horog) kifejezésekben. (K aK rovásjel-ben)

Tehát az ábécénk szent, szakrális hangokból áll. Itt ajánlom még Szőke Lajos: Az emberiség égi eredetű ABC jelrendszere c. munkáját.

Az ősi kínai írásjelek

Mivel a kínai írásjelekkel való találkozásom indított a kutakodásra, nézzük először a kínai írást. Varga Géza írástörténész foglalkozott a témával. „A ma ismert legkorábbi kínai jelkészlet a Banpo írás jelkészlete. … A Banpo írás jelei között meglepően sok formai párhuzamát találjuk a székely írásjeleknek. … a Banpo írás jeleinek jó részét a későbbi kínai és hun-székely írásban is megtaláljuk. A kínai kutatók joggal tartják a kínai írást 6000 évesnek – amely az ismert adatok alapján korábbi a sumér írásnál is.”

A kínai krónikák a legkorábbi időkről szólván megírják, hogy a kínaiakat a kezdetek „bölcs uralkodói” tanították a kultúrára. Ezekről a bölcs kínai uralkodókról, akiket minden bizonnyal egy történelmi korszak, vagy egy dinasztia képviselőinek tarthatunk, nem sokat tudunk meg a kínai krónikákból. Azt azonban elmondják, hogy tőlük származott a hunnak tartott Xia-dinasztia. Tehát a kínai-hun-székely íráspárhuzamok úgy értékelhetők, hogy a kínai írás magja a hunok által is használt székely írás elődjétől keletkezett. Amikor ezeknek az ősi dinasztiáknak – a „bölcs uralkodóknak” és a Xia dinasztiának – a nyomát keressük, érdemes emlékeztetni arra a lehetőségre, hogy a mai ujgur területeken lévő, mintegy 100 kínai piramist is a hunok ősei (a Xia dinasztia, vagy a „bölcs királyok”) építhették. Az ujgur piramisokból europid múmia és „pretürk” írás került elő.

… A kezdetek írása ragozó nyelv, az eddigiek alapján a hun nyelv rögzítésére készülhetett. A kínai nyelv rögzítésére azonban alkalmasabb megoldásnak tűnt a kínai írás szójeleinek szaporítása és a szóírásos gyakorlat erősítése. Azaz a székely írás is megőrizte a hagyományt, meg a kínai írás is, de a fejlődésük során mégis különböző utat jártak be… A kínai írás alapját is a kőkori ősvallás jelképei jelentik…” Ezt a területet Varga Géza kutatta részletesen. Ezekhez az ősjelekhez még visszatérünk a teknős ideogrammáknál.

Az ősi türk írás

Az Orkhon folyó medencéjében, a Bajkál-tótól délre elterülő térségeken találtak egy síremlékre, amely eredetileg egy teknősbéka formájú talapzaton állt, és minden oldalán kínai-türk feliratok voltak. Ez segített a türk írás megfejtésében.  Mongóliában, a Kara-Balgasszun közelében a kutatók gránit emlékműre bukkantak, amelyen a kínai hieroglifák és a „szibériai” rovásjelek mellett ujgur feliratok is voltak.  Felismerték, hogy a „szibériai” felirat nyelve tulajdonképpen a török nyelvek egyik ősi változata. Igazolódott, hogy a türk rovásírás a pehlevi (közép-perzsa) írásból fejlődott ki. „A türk írást tehát – mondja Várkonyi – kőbe vésve, fémbe verve, fára faragva, falra festve és papírra írva – egyszóval az írásgyakorlat minden szokott formájában egyaránt megtaláljuk a Kínától Magyarországig érő óriási területen.”

A magyar rovás a türk rendszerek Talasz-völgyi változatához áll a legközelebb. A Tang-dinasztia ugyancsak akkori évkönyvei szerint ezek a jelek „a hu nép írásának betűivel azonosak.” Egy másik feljegyzés szerint Kao-cangban a kínai írás mellett ezt a hu-írást is használták. Várkonyi szerint a hu kétségkívül türk nép volt, Sebestyén Gyula az ujgurokkal azonosítja őket.

Az Orchoni felirat szerint a kínai adatok bizonyítják, hogy rovásírás volt a hiunghu, vagy hu népé, amelyet átvettek az ótörökök.  Szekeres István „A székely és az ótörök írás jeltörténete” című könyvében igényesen, részletesen tárgyalja a kínai-ótörök-székely vonalat.

Az ősi magyar rovásjelek

A tudomány jelenlegi állása szerint a legősibb rovásjeleket a boszniai Nap piramisban találták, amelyet szénizotópos vizsgálattal 34ezer(!) évesre becsülnek.(?) Jelen tudásunk szerint ez a legrégibb ismert ősírás, ebből alakulhatott ki a többi.

Varga Géza írástörténész írja a rovásjelekről: „A magyarságnak volt egy kőkori eredetű ősvallási jelkészlete, amelyet maradékaiban napjainkban is használunk. Ezek az ősvallás jelei voltak és esetenként rótták, karcolták, vagy vésték is őket, azaz illik rájuk a "szent véset" elnevezés.    

Az egykori hieroglifikus jelek az ősvallás - többnyire egyszótagú - szavait jelölték. Ezeket jórészt ma is használjuk. Egy részük a címereinken, más részük a fejfákon, továbbiak a fazekas-jelekben, a legtöbbet pedig a székely rovásírás jelei között találjuk meg.

A magyar hieroglifák képi, ősvallási és fonetikai tartalma összefüggő ősvallási rendszert alkot. A jelek az ősvallás legfontosabb témáinak szimbólumaiból (elsősorban egy kőkori világmodell elemeiből: az Ég, Föld, fa, hegy, víz, valamint égitestek rajzából és az isteni triász jelképeiből) alakultak ki. Évezredekig tartott (a kettős kereszt alakú „gy/Egy” jel esetében ma is tart) az az „átmeneti” időszak, amikor a jelek egyszerre szolgáltak szimbólumként, szójelként, szótagjelként és betűként is.”

 

 A jelek fejlődését – képi jel, szójel, szótagjel, majd betűjel – minden kutató igazolta. A rúnákkal és rovásjelekkel kapcsolatban a szójel-fejlődési fázist próbáltam megvizsgálni ebben a munkában, mint „ősvallási jelkészletet”, keresve bennük a közös vonásokat.

...........

 

Mire alkalmazták a rúnákat?

A rúnák az okkult tudás szimbólumai voltak, elsősorban nem a beszéd hangjainak jelöléseire használták. A titokzatos jelek segítségével a beavatottak az élet és halál örök titkaiba nyerhettek betekintést.

A régi germán rúnamesterek különféle mágikus célokra használták őket: gyógyításra, az időjárás befolyásolására, kardok pengéjébe vésték, hogy tulajdonosaik legyőzhetetlenné váljanak a harcban, talizmánokra írták, melyek boldogsághoz, vagyonhoz juttatták viselőjüket. Ezek a rúnavésetek lehettek magányos jelek, jelcsoportok, értelmes, vagy értelmetlen varázsszavak, varázsmondatok.

Az Eddából és a Sagákból tudjuk azt, hogy a rúnákat hogyan használták gyógyításra. Az ősi iratok rengeteg különböző varázslatot is feljegyeztek.

A rúnajeleket például ékszerként, védő amulettként hordták. Volt rá eset, hogy kristályokba vésték a rúnajeleket s a beteg testrészre helyezve gyógyító hatást tulajdonítottak neki. Például

Fehu-légzőszervi betegségekre, Ansuz-beszédhibák ellen, Isa-lelki problémák esetén, berkana-meddőségnél.

 

 

De nem csak a rúnák ismerőivel volt ez így. A régi magyar táltosok, tudó emberek ismerték és alkalmazták a szimbólumok, mértani formák, színek, gyógynövények, ráolvasások, ima, fohász, hangok, zenék gyógyító hatásait, erőit használták a beteg gyógyítására. Gondoljunk a versikére: „… magyar gyerek gyógyítja. Mivel? Síppal, dobbal, nádihegedűvel. ..”

Tehát így a dal, varázsige, mormolás jelentések is érthetővé válnak. Még manapság is egyes helyeken rámondják a szavakat a beteg testre, például a törött sebekre, amihez nemigen nyúlunk, de a hanglökés masszázsszerű hatást vált ki. Próbáljuk ki a lökésszerűen kimondott P, B, T, H stb. betűs szavakat a szánk elé tett kezünkön, milyen erős hatást tudunk elérni vele.

A mantrázás is a gyógymódok közé tartozott, amit szintén ebbe a kategóriába sorolhatunk.

Az ősi kínai, tibeti orvosi oktatás része volt a „varázsigék” elsajátítása.

Apropó orvos. Magyarul az ORV szó szintén titkot, titkos cselekedetet jelent, gondoljunk az orvhalászra, vagy mit jelent orvul tenni valamit, ebből eredt az orvos elnevezés, hiszen titkos cselekvést, varázslást, kuruzslást végeztek. (japán kurusi= orvosság, a török ARVAS jelentése= varázsigét mormol.

A kínai krónikák sokat írnak a hun „varázslásról”, jóslásról és „varázslókról”. Magas fejlettségi fokot értek el, a tudós táltosok körében fejlett tudománnyá vált.

 

A rúnák a kelta-germán területeken a VIII. századig voltak használatban. Ekkor a római kereszténységre térítéssel együtt a latin betűket is rájuk kényszeríttették. A kelta ősműveltség emlékeit azonban már évszázadokkal korábban gyomlálgatták a térítők, pótolhatatlan kárt okozva. Szent Patrik, Írország védőszentje és apostola (Kr. u. 380-460) személy szerint 180 kelta nyelven írt könyvet égetett el.

A keresztény kor beköszönte előttről egyetlen olyan írásos emlék sem maradt fenn, amire feljegyezték volna a rúnák akkori nevét és jelentését. IX-XII. századi kéziratok maradtak fönn, melyek rúnaversek néven ismeretesek. Minden egyes rúnáról szól egy vers, ami magával a jellel és annak nevével kezdődik. E versek némelyike „pogányabb”, mint a többi, főleg az Izlandról származók, oda ugyanis később ért el a kereszténység, mint az angolszász területekre. A rúnák neve úgy tűnik, viszonylag sértetlenül maradt ránk, és bár nincs olyan kéziratunk, ami a régebbi, germán rúnák neveit felsorolná, az angolszász és skandináv rúnaversek megegyeznek annyira, hogy közös eredetük bizonyítható legyen. Ezek a nevek talán a legjobb nyomravezetőink abban, hogy mit jelenthettek az egyes rúnák az akkor élt népek számára.

Az „ősvallási jelkészlet”, azaz a rúnák vizsgálata előtt vázlatosan tekintsük át a rúnák korának vallását, mitológiáját.


..................

 

 

A g gifu/gebo (jibó/gébó) ajándék (G) rúna és a b B – BEL rovásjel alakilag teljesen megegyezik. A gebo rúnát a 36. oldalon ismertetem.

Fontosabb fogalmi értéke ajándék, adomány, bőkezűség, szerelmek. A bel> bél> belső rovás hangértéke B, a bensőségesség, bűbáj, bőség értelemben csak részben fedi a rúna jelentéshalmazát. Talán a BEL rovásnév nem a legszerencsésebb? Valóban (Inlil) Bél isten jele volna? (Inlil) Bél istennek volt hagyománya Magyarhonban, emlékét őrzik a bél-bal-bál nevek, Bakonybél, Szentbélkálla, Balaton. Béli hegyek és Bél, Magyarbél, Bálványos.

A kelta „bel” jelentése, fénylő, ragyogó. A kelta Napisten neve Belenus. Eszerint Napistenhez kapcsolható lenne a B rovás?

(ábrák)
Grandpierre Attila: Atilla és a hunok című könyvében közöl egy képet Nimrud koronájáról. Az itt található MÉH-Anyaistennő, és az írott rovásjel közti stilizált hasonlóság szembeötlő.

  

Az nem kétséges, hogy a virágokból kirakott koronán látható szárnyas Istennő MÉH. A legrégibb méh-kultusz gyökerei Ázsiába nyúlnak. A legrégibb méh-ábrázolás Catal Hüyükből ismert, mint Nagy Anyaistennő, „Nagy Méh”. A Kárpát-medencében fellelhető ősi kaptárkövek termékenységi MÉH-rítus meglétét sejtetik. Hérodotosz is írta „… az Ister felett lévő országot méhek birtokolják…” Miután tudjuk, hogy a méhek kipusztulását az emberiség csak 4-5 évvel élheti túl, nem csoda, hogy őseink ilyen nagy tisztelettel viseltettek iránta. A termékenységgel, születéssel való szoros kapcsolatát a női anyaméh azonos neve is mutatja, bár csak a magyar nyelv őrzi ezt az összefüggést. Asszíria Nippur városa romjai között ékírásos agyagtáblákon találkozhatunk Mylitta istennő nevével, ami méhecskét jelent. A méheket Napmadaraknak is tartották. Zaratrusztra szent könyveiben Meher= a Nap. A Perzsa Napisten pedig Mihura. A római mitológia napistene Apolló, a méh latin neve: apis. (A méhről a 110. oldalon olvashat.)

Miért tartozik akkor a magyar rovásban a Méh jelhez a B hang? A választ nem tudom, de utánanéztem, hogy a rúnát használó népeknél mi a helyzet ezügyben. A méh a németben biene, angolban bee, norvégul bie, dánul bi, svédül bi, izlandon bij fluga, litvánul bité, a hollandban bi. Viszont finnül már mehiläinen. Hoppá! Lehetséges, hogy régebben a méhet beinek, belnek, bélnek hívtuk? Vagy Belenus kelta Napisten rovása volt? Vagy pedig a jel a B hang-hozzárendeléssel keveredett hozzánk, később esetleg az értelme (méh) elveszett? Kérdések.

A kitérő után térjünk vissza a g gifu/gebo (jibó/gébó) ajándék (G) rúnához és a b B – BEL rovásjelhez. Ha a B-hez a MÉH-anyaistennőt társítom, akkor a GEBO rúna ajándék, szerelem stb. hozzárendelései nagyon is érthetőek. És még valami! A német nyelvben geboren annyit tesz, mint születni, született. A születés, a született gyermek nagy ajándék.

Persze, lehetséges, hogy a germán rúna az egyiptomi GEB Földistenről kapta a nevét.

Tehát a magyar B rovásjelet vagy MÉH-Anyaistennő szimbólumának tekinthetjük, vagy Napjelnek, vagy Születés-istennő jelének. Ha a kezdőbetűt is illeszteni szeretnénk, akkor Boldogasszony rúnája is lehetne, hiszen Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe egybeesik a méhek kiengedésének idejével, a tavaszi nap-éj egyenlőség idejével, és a nevében benne rejlik a tavasz, a termékenység, a gyümölcsözés jelentése.

Hasonlóan kapcsolható lehet a baba, bába, Babba Mária elnevezés is.

 

A fentihez hasonló „keveredést” találtam a b berkana (berkóno) nyírfa (B) rúna és a m M – MAGAS rovásjel hangértékeivel kapcsolatban. Csak mi kapcsoljuk a rovásformához az M hangot, más népek a B hangot hozzák összefüggésbe a jellel. Viszont más népeknél is a jel értelme a magyar rovásjel értelmével azonos, például az ótörök Büyük= nagy, magas, a Bädük= nagy. Tehát a szavak kezdőhangja B, mint a berkana rúnáé, de értelme a nagy-magas, az M-hangértékű rováséval azonos.

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

benstone@freemail.hu

(Benkő István, 2012.02.14 04:07)

én is arra jutottam,hogy a mai mongóliából jöttek a törökök, abból váltak ki az avarok, hunok.Majd a magyarok igazából a Kaukázusból jöttek valószínűleg ott hozták össze a nyelvet (sumér alapokról)